Az Európai Számvevőszék a nemzetközi védelemre nem jogosult illegális bevándorlók visszaküldésének rendszeréről szóló jelentésében közölte: az uniós tagállamok 2008 óta évente átlagosan mintegy félmillió nem EU-állampolgár távozását rendelték el, mert engedély nélkül utaztak be, vagy engedély nélkül tartózkodtak a területükön, ugyanakkor az érintetteknek még az egyötöde sem tért vissza a hazájába.

Noha az EU már tizennyolc, jogilag kötelező erejű visszafogadási megállapodást kötött, és további hat országgal hivatalos tárgyalásokat kezdett, a visszatérő illegális migránsok alacsony számának egyik oka az együttműködés nehézkessége származási országaikkal.

A 2015-2020-as időszak során az Unió csekély előrelépést tett a nem uniós országokkal kötött visszafogadási megállapodások aláírása terén. Okai között egyebek mellett az uniós tagállamok közötti együttműködés hiányosságai állnak, akárcsak az uniós szakpolitikák nem megfelelő kihasználása. Ezen kívül az uniós fellépések sem eléggé hatékonyak ahhoz, hogy az Unión kívüli országok valóban eleget tegyenek a visszafogadási kötelezettségeiknek.

A jelentéstevők szerint az Európai Bizottság eredményesen használta fel a pénzügyi támogatást a visszailleszkedés, illetve a gazdasági fejlesztés elősegítéséhez. Ugyanakkor a tárgyalások eredményes támogatását biztosító más eszközöket csak kevéssé tudta alkalmazni még olyan országok esetében is, amelyekkel amúgy erős politikai és gazdasági kapcsolatokat tart fenn. A rendelkezésre álló számos eszköz közül a számvevőszék tagjai csak egynek az esetében találtak kézzelfogható eredményeket, mégpedig az uniós vízumpolitika terén.

A jelentés készítői azt javasolták az Európai Bizottságnak, hogy rugalmasabban folytassa a visszafogadási megállapodásokról szóló tárgyalásokat, alakítson ki szorosabb együttműködést a tagállamokkal a visszafogadási tárgyalások előmozdítására, valamint javítsa a visszafogadásokra vonatkozó adatgyűjtést.