A normakontrollt másodszor is elbukó jogszabály alapján a büntetés-végrehajtást felügyelő bíró hétvégi börtönnel vagy közmunkával kombinálható házi felügyeletet rendelhetett volna el az öt évet nem meghaladó szabadságvesztésre ítélt, jó magaviseletű rabok estében a minimális büntetési tétel felének letöltése után, ha a terhelt nem visszaeső, és nem valamilyen erőszakos bűncselekményért szabták ki büntetését.

A túlzsúfolt börtönök tehermentesítését célzó törvényről a jobbközép ellenzék azt állította: a kormányoldalnak ezzel is csak az volt a célja, hogy korrupt politikusainak kedvezzen, azok pedig saját villáikban tölthessék le szabadságvesztésüket, ha elítélik őket. A törvény azonban most is - akárcsak a tavaly szeptemberi első elutasítás alkalmával - nem tartalmi, hanem procedurális hibák miatt akadt fenn az alkotmányossági szűrőn.

Az első alkalommal a taláros testület - a kétkamarás törvényhozás elvének megsértése miatt - teljes egészében alkotmánysértőnek minősítette a törvénytervezetet, a képviselőház ugyanis olyan jelentős módosításokkal fogadta el azt, amelyeket a szenátus első házként nem vitathatott meg.

A mostani második alkalommal az alkotmánybíróság kötelező érvényű döntéseinek figyelmen kívül hagyása bizonyult alkotmánysértőnek. A kormánytöbbség ugyanis nem vonta vissza a parlamentből a korábban teljes egészében alkotmánysértőnek kimondott törvénytervezetet, hanem - a gyorsabb hatályba léptetés érdekében - csak "kiigazítást" eszközölt rajta. Ezt csak olyan jogszabályokkal teheti meg, amelyeket csak részlegesen (egyes cikkelyek szintjén) minősített alkotmánysértőnek a taláros testület.