A 657 oldalas vádirat szerint a Gezi parki tüntetéssorozat lázadási kísérlet volt, amelynek az előkészületeit már 2011-ben megkezdték. A fő vádpont értelmében az érintettek megkísérelték megdönteni a török kormány hatalmát, ami miatt az ügyészség súlyosbított életfogytiglani börtönbüntetéseket kért rájuk. Az egyik kiemelt vádlottra, Osman Kavalára egyéb bűncselekményekre is hivatkozva ezen felül még 612 évtől 3158 évig terjedő szabadságvesztést rónának ki.

A másfél éve fogva tartott Kavala korábban az Anadolu Kültür nevű, isztambuli székhelyű kulturális intézet igazgatótanácsának elnöke volt, török és külföldi értelmiségi körökben ismert, jó hírnévnek örvendő üzletember, mecénás, emberbarát. Tizenöt vádlott-társa ugyancsak jogvédő aktivista.

Kavala a tárgyaláson felszólalva elmondta: élete egyetlen időszakában sem propagálta a kormányváltást más módszerrel, mint a szabad választások. Kifejtette: civil szervezetekkel harcolt azért, hogy Törökország az európai demokrácia része legyen, és felszámolja az igazságszolgáltatással kapcsolatos problémákat. Az Anadolu Kültür minden elszámolása átlátható - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy szerinte az ügyész már a kihallgatása előtt eldöntötte, hogy bűnös.

Kavala nyomatékosította: semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy felkelést szervezett volna, miként arra sem, hogy vádlott-társai a tőle kapott utasítások alapján jártak volna el. Rámutatott: a vádirat arra sem tér ki, hogy mely szervezet nevében végezte volna az előkészületeket. Szabadlábra helyezését, illetve felmentését kérve leszögezte: "semmiben nem különbözöm azoktól a százezrektől, akik részt vettek a Gezi parki eseményekben".

A per vádlottjai közül ketten ülnek előzetes letartóztatásban, heten lehetnek szabadlábon, hatan szökésben vannak.

A tárgyalást svájci, svéd, német, kanadai, holland, amerikai, francia, brit és olasz diplomaták, valamint ellenzéki politikusok is figyelemmel kísérik.

A Taksim téri tüntetések 2013 májusában a szomszédos Gezi park átépítése elleni tiltakozással kezdődtek, de a természetvédő aktivisták szembeszegülése csakhamar kormányellenes megmozdulássá nőtte ki magát, miután a rendőrség erőszakkal próbálta feloszlatni a parkban tüntető tömeget. A Taksim téren és környékén tüntetők egyebek közt Recep Tayyip Erdogan akkori török miniszterelnök, a mostani államfő távozását követelték, mert szerintük tekintélyuralmi rendszert épített ki, és növelni akarta az iszlám szerepét a világi berendezkedésű országban. A megmozdulásokat kegyetlenül elfojtották, és bírósági eljárásokat indítottak a résztvevők ellen.

A török kormányzat a halálbüntetést 2004-ben az európai uniós csatlakozás vágyával kitörölte az alkotmányból. A helyére vezették be a súlyosbított életfogytiglani szabadságvesztést, amely egy sor korlátozás révén tovább nehezíti az elítéltek sorsát. Ez gyakorlatilag tényleges életfogytig tartó börtönbüntetést jelent, azonban az elítélt - magaviseletétől függően - legkorábban 30 év után feltételesen szabadlábra kerülhet. Ez a hagyományos életfogytiglani szabadságvesztés esetén 24 év. Ezt a büntetést terrorizmusért, gyilkosságért, nemi erőszakért vagy lázadásért lehet kapni. Az elítéltnek magánzárkába kell kerülnie, és legfeljebb két rabtársával naponta egy órát találkozhat.