Az ifo gazdaságkutató intézet tanulmánya szerint az ország 1949-es szétszakítása "a német nyilvánosság által máig drasztikusan alábecsült" hatást fejtett ki, tartós "szétfejlődéshez" vezetett a nyugati tartományok és a jelenlegi, újraegyesített Németország nagyjából egyharmadát kitevő keleti tartományok között.

Amennyiben a volt NDK területén ugyanazok a népesedési folyamatok érvényesültek volna, mint az egykori Nyugat-Németországban, akkor a keleti tartományokban kétszer annyi embernek kellene laknia, mint amennyien valójában laknak, a nagyjából 550 ezres Drezda és Lipcse - a keleti Szászország tartomány két legnagyobb települése - pedig milliós nagyváros lenne - emelte ki Felix Rösel, a tanulmány szerzője az ifo honlapján közölt kutatási jelentésben.

A gazdaságtörténész adatai szerint 1871 és 1949 - Németország egyesítése és szétszakítása - között Nyugat és Kelet párhuzamosan fejlődött, a lakónépesség száma mindkét területen megduplázódott, mintegy 40 millióra, illetve 17 millióra emelkedett.

A szétszakítástól az újraegyesítésig - az 1989-90-es rendszerváltásig - viszont ellentétes folyamatok mentek végbe. Nyugaton az NDK-ból érkezett menekülthullám, a Délkelet-Európából kiindult bevándorlás és a hatvanas években lezajlott gyermekszám-növekedés - "baby boom" - révén csaknem 50 százalékkal emelkedett a népesség, így elérte a 60 milliót, Keleten pedig stagnált.

Az ország újraegyesítése révén nem állt helyre a párhuzamosság, éppen ellenkezőleg, a fejlemény felerősítette a széttartó trendet. A volt NDK területét milliók hagyták el a tömeges munkanélküliség és a kilátástalanság miatt, a nyugati tartományok pedig ismét profitáltak a keletről érkező fiatal, képzett emberek bevándorlásából.

A nyugati tartományokban így jelenleg 60 százalékkal többen élnek, mint a második világháború előtt, a keleti tartományokban pedig 15 százalékkal kevesebben, és míg Nyugaton történelmi csúcsra emelkedett, Keleten az 1905-ös szintre zuhant a lakosság - emelte ki Felix Rösel.