A beszámoló szerint a vonatkozó pernek 152 vádlottja volt. 56 emberre súlyosbított életfogytiglani szabadságvesztést, 18-ra "hagyományos" életfogytiglant, 45-re hat év három hónaptól 18 évig terjedő börtönt szabott ki a büntetőszék.

31 vádlottat felmentettek, két ember aktáját pedig leválasztották az ügyről.

A török vezetés az 1999 óta Amerikában élő, török származású Fethullah Gülen muzulmán hitszónok nemzetközi hálózatát teszi felelőssé a hatalomátvételi incidensért. A hitszónok tagadja, hogy bármi köze volt a történtekhez. Ankara szerint a terrorszervezetnek nyilvánított mozgalom tagjai céltudatosan, hosszú évek alatt szivárogtak be az államigazgatásba, így a haderőbe is.

2016. július 15. éjszakáján összeesküvők elfoglalták Ankarában a katonai főparancsnokság és az állami média, a TRT épületét, Isztambulban pedig lezárták az első Boszporusz-hidat. A puccsisták lánctalpasokkal törtek ki a laktanyákból, majd vadászrepülőik és helikoptereik légicsapásokat mértek a parlamentre és az országos rendőr-főkapitányság székházára. Recep Tayip Erdogan török elnök az utcára szólította a civil lakosságot, amely végül megakadályozta az államcsínyt. Hivatalos összesítések alapján az incidensben 248 ember halt meg, 2193 megsebesült.

A feltételezett gülenisták elleni kormányzati fellépés a puccskísérlet óta szakadatlan. Süleyman Soylu török belügyminiszter legutóbbi, márciusi beszámolója alapján eddig összesen nagyjából 511 ezer embert, köztük katonákat, rendőröket, bírákat, ügyészeket, tanárokat, orvosokat, üzletembereket, újságírókat állítottak elő azzal a gyanúval, hogy közük lehet Gülen hálózatához és azon keresztül az összeesküvéshez. A puccskísérlettel kapcsolatosan jelenleg mintegy 31 ezer ember ül a börtönökben. A Cumhuriyet török kormánykritikus napilap legutóbbi, szintén márciusi összesítése szerint a fogva tartottak között az elítéltek száma csaknem 19 ezer, a továbbra is folyamatban lévő perekben pedig nagyjából 78 ezren érintettek vádlottként.

Törökországban 2004-ben az európai uniós közeledés miatt eltörölték a halálbüntetést, és helyette bevezették a súlyosbított életfogytiglani szabadságvesztést, amely egy sor korlátozás révén tovább nehezíti a rab sorsát. Ez gyakorlatilag tényleges életfogytig tartó börtönbüntetést jelent, azonban a fegyenc - magaviseletétől függően - legkorábban 30 év után feltételesen szabadlábra kerülhet. A hagyományos életfogytiglani szabadságvesztés esetén ez 24 év. Ezt a büntetést terrorizmusért, gyilkosságért, nemi erőszakért vagy lázadásért lehet kiszabni. Az elítéltnek magánzárkába kell kerülnie, és legfeljebb két rabtársával naponta egy órát találkozhat.