"Elismerte, hogy ezt (a konfliktust) Szaakasvili kezdeményezte, és hogy ő a felelős a háborúért. De magánbeszélgetésben mondta ezt, nem pedig mikrofonba. Ő okos nő. Gyakorlatilag elismerte, hogy Szaakasvili elszakadt a pórázról" - nyilatkozott Rice-ról Ivanov a georgiai-orosz háború 10. évfordulója alkalmából.

Mint mondta, a washingtoni diplomáciai tárca vezetője, aki a konfliktust megelőzően többször is arról biztosította őt, hogy Szaakasvili "nem fogja átlépni a vörös vonalat, a háború kitörését követően arról beszélt neki, hogy "az amerikaiak nem tehetnek semmiről, és nem ők állnak a támadás mögött".

"Szaakasvili kalandorságának egy újabb megnyilvánulása volt ez. Mi több, a további események - beleértve Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének (Moszkva általi) elismerését és az arra adott nyugati reagálásokat - azt mutatták, hogy a nyugati vezetők a lelkük mélyén tökéletesen megértették, ki a hibás ebben a helyzetben, és hogy ez miért történt" - mondta a tisztségviselő.

Ivanov úgy vélekedett, be nem vallottan erről árulkodik az is, hogy Georgiában Szaakasvilit (más törvénysértésekre hivatkozva) később megfosztották állampolgárságától.

Az elnöki megbízott sérelmezte, hogy a háború kitörésekor a brit BBC és az amerikai CNN televízió olyan kommentárral mutatta be a déloszét székváros, Chinvali elleni georgiai támadásról orosz operatőrök által készített felvételeket, mintha azok egy Georgia elleni orosz agresszió képsorai lennének. "Ármánynak" és "disznóságnak" nevezte, hogy Szaakasvili éppen a pekingi olimpia megnyitójának idejére időzítette a támadást, amikor Vlagyimir Putyin akkori kormányfő éppen a kínai fővárosban tartózkodott, Dmitrij Medvegyev akkori elnök pedig szabadságon volt.

Az orosz hatalmi hierarchiában ma csekélyebb fontosságú beosztásra visszavonultatott, eredetileg a külső hírszerzésből érkezett Ivanov évtizedekig Vlagyimir Putyin elnök egyik legfontosabb szövetségese volt, aki végigjárta az orosz államvezetés kulcsposztjait. Putyin igazgatósága alatt 1998-ban ő lett a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatóhelyettese, majd felettesének kormányfővé történt kinevezése után az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára lett. 2001 márciusa és 2007 között vezette a védelmi tárcát, 2005 és 2011 között miniszterelnök-helyettes volt, 2011 végétől 2016 augusztusáig ő volt a Kreml kabinetfőnöke.

Kiválónak mondott szervezőkészségének és angoltudásának köszönhetően évekig őt tartották az orosz vezetés talán legfontosabb informális külső kapcsolattartójának.

Ivanov a Kommerszantnak elmondta: annak ellenére, hogy - még védelmi miniszteri minőségében - Rice azt ígérte neki, hogy Szaakasvili "nem fogja átlépni a vörös vonalat", az orosz vezérkar 2007-ben kidolgozott egy titkos haditervet arra az esetre, ha Tbiliszi elszánja magát a Georgiától egyoldalúan, fegyveres harc eredményeként elszakadt Dél-Oszétia elleni teljes körű támadásra, arra az esetre, ha ott orosz állampolgárok kerülnének veszélybe vagy veszítenék életüket. (2008-ra Dél-Oszétia és Abháziának mintegy fele orosz állampolgársággal rendelkezett már.)

Ivanov tagadta, hogy Abházia és Dél-Oszétia orosz elismerésének az lett volna a célja, hogy megakadályozza Georgia belépését a NATO-ba. Úgy vélekedett, hogy a szövetség tagállamai, ha akarnák, így is felvennék maguk közé Georgiát, de akkor el kellene ismerniük a két köztársaság függetlenségét, mert a NATO-ba nem léphet be olyan állam, amelynek rendezetlen területi vitái vannak.

A dél-oszétiai háború 2008. augusztus 7-ről 8-ra virradóra tört ki, amikor Moszkva katonai erővel lépett fel Tbiliszi ellen, miután Georgia megpróbálta fegyverrel visszahódítani a szakadár Dél-Oszétiát. Utóbbi a konfliktus nyomán, Georgia egy másik szakadár területével, Abháziával együtt, önhatalmúlag kinyilvánította függetlenségét. Ezt Oroszországon kívül alig néhány ország ismerte el.