A szabadság, a házastársi hűség és az önfeláldozás eszméjét fogalmazza meg az egyik legnagyobb zeneszerző egyetlen operájában. A Fidelio ősbemutatóját 1805-ben tartották, ám a végleges kétfelvonásos változat csak 1814-ben született meg - hangzott el az M5 csütörtöki Kulturális Híradójában.

Szabóki Tünde operaénekes, akit Leonora szerepében láthat a közönség, arról beszélt, hogy a darab jól jellemzi Beethoven személyiségét.

A Don Pizarro szerepében színpadra lépő Cser Krisztián operaénekes elmondta, hogy az előadást vetítéssel kísérik.

Elhangzott az is, hogy Gábor Sylvie rendezése olyan alapkérdésekre keresi a választ, miért fontosabb olykor a vágyódás, mint maga vágyódás tárgya; hol vannak azok a morális határok, amelyeket nem léphetünk át, illetve lehet-e az emberi képzelet is a börtön egy fajtája.

A Müpa akusztikai adottságait kihasználva az alkotók igyekeztek előtérbe helyezni a mű magas szintű zenei megvalósítását, ezzel szem előtt tartva a beethoveni szándékot: a második felvonás rendkívüli erejű fokozását és a befejezés szinte kozmikus szabadsághimnuszát - hangzott el.

A Fidelio, Beethoven életművének emblematikus alkotása, a valaha született legnagyobb szabadsághimnuszok egyike. A produkció alkotói a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem adottságaihoz alkalmazkodva, félig szcenírozott változatban adják elő a művet német nyelven magyar feliratozással - mondta.

A Budafoki Dohnányi Zenekart, a Cantemus Vegyeskart, a Magyar Állami Operaház Férfikarát és a Budapesti Akadémiai Kórustársaságot Hollerung Gábor vezényli. A főbb szerepekben Szabóki Tündét, Eugene Amesmannt, Cser Pétert, Cser Krisztiánt, James Moellenhoffot és Sáfár Orsolyát láthatja a közönség.