Balázs János későn robbant be a magyar művészeti életbe, rendhagyó életútjának utolsó éveiben: a festő ugyanis egy Salgótarján melletti cigánytelepen hozta létre életművét - idézte fel a tárlat pénteki sajtóbejárásán Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója.

Mayer Marianna, a kiállítás egyik kurátora hozzátette: Balázs János egyedülálló személyiség volt a magyar művészetben, hiszen a mindössze két osztályt végzett szegényember fantasztikus fantáziával volt megáldva.

Gyermekkorától rajzolt, később azonban egy családi konfliktus miatt ezzel felhagyott, és a költészet, valamint a zene felé fordult. Az 1960-as évek végén fedezték fel ifjú képzőművészek, akik festéket, vásznat és könyveket vittek neki.

Balázs János ettől kezdve Homérosztól a magyar klasszikusokon át Shakespeare-ig, Balzac-ig és Nietzschéig szinte mindent elolvasott, amihez hozzájutott, miközben megszállottként alkotott, így élete utolsó nyolc évében hozta létre mintegy háromszáz munkát számláló festői életművét.

Különcként, akárcsak Csontváryt, őt is nehéz beilleszteni a magyar művészettörténetbe - jegyezte meg Mayer Marianna, hozzátéve azonban: a magángyűjtők rendkívül kedvelik konstruktivista tájképeit, szürreális hangulatú, néha az absztraktba hajló figurális kompozícióit.

A tárlat mintegy hatvan képet számláló anyaga is egy magángyűjtő, Horn Péter kollekciójából származik.

A Mayer Marianna és Markovits Éva által rendezett tárlat szombattól február 10-ig lesz látható a Műcsarnok Kamaratermében.

(FOTÓ)

Galériánk