Az 58 éves Pak Csan Vok 2004 óta nemzetközileg ismert filmes, abban az évben az Old Boy című bosszúdrámával elnyerte a cannes-i fesztivál Nagydíját.

A dél-korai rendező ezúttal egy kevésbé erőszakos, hitchcocki krimivel érkezett a fesztiválra. A 138 perces Decision to Leave egy nyomozás története egy sziklafalról lezuhant gazdag férfi halála ügyében. A nyomozást végző rendőr (Pak Hae Il) a megölt férfi fiatal és eleinte közönyösnek tűnő kínai özvegyét (Tang Wei) gyanúsítja, s ezért megfigyelés alá helyezi. A rendőr és a nő között a nyomozást tejesen felborító vonzódás, majd manipulatív csábítási játék alakul ki.

Az időnként nehezen követhető, bonyolult, de humorral teli történetet bravúros képsorok és rendezői újítások követik. A zenei aláfestést Gustav Mahler V. szimfóniája biztosítja, amely négy évtizeddel ezelőtt Luchino Visconti Halál Velencében című filmjének legfontosabb betétje volt.

A nemzetközi kritikusokat meggyőzte az amerikai James Gray saját gyerekkora által ihletett Armageddon Time is, amelynek főszerepeit a gyerekszereplő Banks Repeta oldalán az anyát játszó Anne Hathaway, az apát játszó Jeremy Strong és a nagyapa szerepében Anthony Hopkins alakítják. A francia sajtónak eddig ez a film tetszett a legjobban.

Az 53 éves rendező életrajzi ihletésű filmjének történetét saját családjáról mintázta. Az 1980-as években New Yorkban játszódó történet főhőse egy Ukrajnából kivándorolt zsidó családban élő kisfiú, Paul, aki nagyapja ösztönzésére kiskora óta művésznek készül. Bátyjával ellentétben, aki az egyik legnagyobb presztízsű magániskolába jár, Pault a kerületi állami iskolába íratják be a szülei, ahol mindenféle származású és vallású gyerek jár. Paul legjobb barátja egy árva fekete fiú, az osztály rossz tanulója lesz, s a két gyerek sorozatosan követi el a csínytevéseket, amiért a fiút kezelhetetlennek tartják a szülei.

James Gray elsősorban a családon belüli törésvonalakat mutatja be: a testvérek közti féltékenységet, a vízvezeték-szerelő apa kisebbségi komplexusát, a kommunikációképtelenséget a fiú és anyja között, s mindenekelőtt a Paul és nagyapja közötti szoros kapcsolatot.

Nagyon pozitív kritikákat kapott a 84 éves lengyel Jerzy Skolimowski IÁ című kíséreti filmje is, amely Robert Bresson francia filmrendező 1966-ban forgatott Vétlen Balthazár című kultikus filmjének kortárs feldolgozása. A történet középpontjában egy cirkuszi szamár áll, akinek viszontagságai akkor kezdődnek, amikor állatvédők szervezetek nyomására a hatóságok elveszik az állatot idomár tulajdonosaitól, majd ő egyik gazdától a másikhoz kerül, eleinte Lengyelországban, később pedig Olaszországban, ahol Isabelle Huppert is feltűnik egy kisebb szerepben.

A 86 perces lenyűgöző látványú és erős érzelmi töltetű, számos asszociatív utalást használó példázat egyszerre metafora a mai Európáról a keleti és nyugati sztereotípiák felidézésével, de a vergődő szamár sorsa a több országban is élt rendező életével is párhuzamba állítható.

A pontozási listák élvonalában van Kirill Szerebrennyikov orosz filmrendező Csajkovszkij felesége című drámája is, valamint a román Cristian Mungiu Erdélyben, részben magyarul forgatott R.M.N. (MRI-vizsgálat) című filmje. Ez utóbbit egy megtörtént eset ihlette: a két évvel ezelőtti ellenségeskedés azon Srí Lanka-i vendégmunkások ellen, akiket egy pékségben foglalkoztattak a Hargita megyei Ditróban.

A Vincent Lindon francia filmszínész által vezetett kilenctagú nemzetközi zsűri a szombati zárógálán adja át a díjakat.