Galambos István felidézte: a forradalom 1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődött, majd fegyveres felkeléssel folytatódott a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
Elmondta: a Magyarországra érkező szovjet csapatok hatalmas túlerejét látva a katonai vezetés nem kísérelte meg a fegyveres ellenállást, így a szovjet csapatok felé a civilek és a civilek oldalára átállt katonák intéztek csapásokat. A szovjet megszállók körbevették a laktanyákat, és felszólították a fegyverek kiadására a honvédeket, akik végül a nagyobb véráldozat elkerülése érdekében engedelmeskedtek. A november 4-ei megszállásnak csak egy helyen állt ellen szervezett katonai alakulat a fővárosban - fűzte hozzá.
A Magyarországon harcoló szovjet főtisztek beszámolói szerint az összecsapásokat a második világháború folytatásaként élték meg, mintha az ellenséges Németország szövetségesével szemben, így egy fasiszta Magyarországgal szemben harcoltak volna tovább - ismertette. A történész úgy értékelte: talán ez az attitűd magyarázza meg a szabadságharc leverésénél tapasztalt brutalitást és hatalmas erőösszpontosítást.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!