Saját halottjának tekinti Haraszty Istvánt a Kulturális és Innovációs Minisztérium
Kultúra, 2022.07.14
Saját halottjának tekinti Haraszty István Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművészt, a kinetikus művészet képviselőjét a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) - közölte a tárca csütörtökön az MTI-vel.
Az életének 88. évében szerdán elhunyt Haraszty István autodidakta művész volt, mozgó szobrainak lényege a jól kiszámított zeneiség, dramaturgia és koreográfia, melyet alkotásainak szerkezeti elemei mintegy gépi performanszként jelenítenek meg. Munkásságát az ezermester naivitása, valamint a sajátos kelet-európai gondolatvilágot megjelenítő, karikírozóan kritikai attitűd jellemzi. Szobrainak legfőbb eleme a mobilitás, az elgondolás és a játék. Szürrealisztikus nonfigurációi kapcsolják a Szürenon művészcsoportosuláshoz is, minden kiállításukon szerepelt műveivel - emelték ki a közleményben.
Mint felidézték, Haraszty István 1934-ban született Pestszentimrén. 1951-1953 között géplakatos tanuló, majd 1953-tól díszműlakatos volt. 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket oktatott ipari tanulóknak. Az ötvenes évek közepén kezdett festeni. 1960 és 1970 között a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke volt, mestere Laborcz Ferenc. 1965-től 1967-ig díszítőelemek tervezésével foglalkozott, és a József Attila Művelődési Központban volt dekorációs. 1967-1989 között a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője, 1975-76-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa volt.
A szobrászművész 1984-ben DAAD ösztöndíjat kapott Nyugat-Berlinbe, melyet azonban csak 1987-88-ban vehetett igénybe. Mobiljai, kinetikus szobrai jelen vannak több jelentős hazai és külföldi közgyűjteményben. Köztéren állnak művei Budapesten, Dunaszerdahelyen, Székesfehérváron és Szöulban is.
Egyéni kiállításai voltak például a székesfehérvári István Király Múzeumban (1977), az Iparművészeti Múzeumban (1981), a berlini DAAD Galériában (1988), a Körmendi Galériában (1994), a Műcsarnokban (1998), a Vadnai Galériában (2003), a Budapest Galériában és a Római Magyar Akadémián (2004), a Kogart Házban (2007), az Aulich Art Galériában (2009), a helsinki Magyar Kultúra Házában (Saxon Szász Jánossal, 2012).
Haraszty István 1988-ban Munkácsy-díjat, 1996-ban Érdemes Művész címet kapott, munkásságát 1999-ben Pro Urbe-díjjal, majd 2000-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2010-ben Prima Díjban részesült. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Mint felidézték, Haraszty István 1934-ban született Pestszentimrén. 1951-1953 között géplakatos tanuló, majd 1953-tól díszműlakatos volt. 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket oktatott ipari tanulóknak. Az ötvenes évek közepén kezdett festeni. 1960 és 1970 között a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke volt, mestere Laborcz Ferenc. 1965-től 1967-ig díszítőelemek tervezésével foglalkozott, és a József Attila Művelődési Központban volt dekorációs. 1967-1989 között a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője, 1975-76-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa volt.
A szobrászművész 1984-ben DAAD ösztöndíjat kapott Nyugat-Berlinbe, melyet azonban csak 1987-88-ban vehetett igénybe. Mobiljai, kinetikus szobrai jelen vannak több jelentős hazai és külföldi közgyűjteményben. Köztéren állnak művei Budapesten, Dunaszerdahelyen, Székesfehérváron és Szöulban is.
Egyéni kiállításai voltak például a székesfehérvári István Király Múzeumban (1977), az Iparművészeti Múzeumban (1981), a berlini DAAD Galériában (1988), a Körmendi Galériában (1994), a Műcsarnokban (1998), a Vadnai Galériában (2003), a Budapest Galériában és a Római Magyar Akadémián (2004), a Kogart Házban (2007), az Aulich Art Galériában (2009), a helsinki Magyar Kultúra Házában (Saxon Szász Jánossal, 2012).
Haraszty István 1988-ban Munkácsy-díjat, 1996-ban Érdemes Művész címet kapott, munkásságát 1999-ben Pro Urbe-díjjal, majd 2000-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2010-ben Prima Díjban részesült. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
(MTI)
Véleménye van? Szóljon hozzá!