Negyedórával a mérkőzés kezdete előtt a szervezők egy zenés-táncos, pitotechnikai eszközöket sem nélkülöző megnyitóval hozták tűzbe az 1930-as évek nehézsúlyú ökölvívó világbajnokáról, Max Schmelingről elnevezett csarnok tízezer fős közönségét, köztük a mintegy 200, síppal, dobbal felszerelkezett szegedi drukkert.

A története első nemzetközi kupafináléjáért pályára lépő Szeged kiválóan kezdett, Ilyés Ferenc kétszer is alulról elengedett lövéssel talált a hálóba, Balogh Zsolt pedig betörésből volt eredményes, miközben Mikler Roland is remekelt a kapuban. A német kupagyőztes Füchse Berlin hat perc után, 0-3-nál szerezte első gólját. Ezt követően felváltva estek a gólok, ám a berliniek körülményesen szőtték támadásaikat, köszönhetően a szegediek nagyszerű védekezésének, míg a magyar csapat Ilyés és Balogh révén általában könnyedén talált rést a berlini falon.

A 20. percben kétgólos magyar előnynél (9-7) először a Szeged került emberhátrányba egy kétperces kiállítás miatt. A következő szezontól az ősi rivális MKB Veszprémhez távozó Mikler továbbra is bravúrosan védett, támadásban pedig lejött a pályáról, hogy egyenlő létszámban, ezáltal pedig hatékonyabban támadhasson a Szeged. Ebben a periódusban nem esett gól, sőt, a kiállítás után mindkét csapat megtorpant, a magyaroknál végül Ilyés lendítette át a holtponton a csapatot, a németeknél pedig a svéd Mattias Zachrisson.

Az első félidő hajrája az orosz Konsztantyin Igropulo kiállítása révén a magyaroknak sikerült jobban, a Szeged svéd légiósa, Jonas Erik Larholm kétszer lőtt a hálóba, és a beállós Zubai Szabolcs is "felavatta" a németek kapusát. Védekezésben a szegedi hatos fal szinte áthatolhatatlan volt, számos lövést blokkoltak a Tisza-partiak, így 13-9-es előnnyel vonulhattak az öltözőbe a szünetben, miközben magyar drukkerek "Pick Szeged" rigmusától volt hangos a csarnok.

Mikler ott folytatta a második játékrészt, ahol az elsőt abbahagyta, azonban támadásban porszem került az addig kiválóan működő gépezetbe, így amikor a Füchse két gólra felzárkózott (13-11) a 35. percben, akkor a 46. születésnapját vasárnap ünneplő Juan Carlos Pastor vezetőedző időt kért. Eleinte ez sem segített, de Mikler újabb bravúrjai révén a németek nem tudtak közelebb férkőzni a Szegedhez. A több mint nyolcperces gólcsendet Ilyés törte meg átlövésből, amelyre a lengyel Bartlomiej Jaszka válaszolt.

Innentől ismét felváltva estek a gólok annak ellenére, hogy újabb két alkalommal két percig emberhátrányban volt a Füchse Berlin. Hosszú percekre állandósult a 2-3 találatnyi magyar vezetés. Tíz perccel a vége előtt ismét Zubai percei következtek, aki két góljával 20-17-re alakította az állást. Ekkor már azzal is megpróbálkoztak a németek, hogy létszámfölényt kialakítva, kapusukat lehozva támadtak - Igropulo bombája révén sikerrel. Három perccel a végső dudaszó előtt aztán hosszú "hallgatás" után Balogh ismét visszaállította a háromgólos különbséget (22-19). Innen pedig már nem is volt visszaút a Berlin számára, amely csak két találatra tudta megközelíteni a története legnagyobb sikerét arató Szegedet.

A játékosokat percekig ünnepelte a szegedi tábor.

"Kiváló védekezéssel és Mikler fantasztikus bravúrjaival nyertük meg ezt az összecsapást" - mondta a spanyol válogatottat 2005-ben világbajnoki címig vezető Juan Carlos Pastor, a Pick Szeged trénere, aki szerint az volt a kulcs, hogy a németek egyszer sem tudtak egyenlíteni, ezáltal végig ők játszottak nyomás alatt.

Kollágája, Bob Hanning gratulált a magyar együttesnek, mert szerinte kiváló meccset játszottak. Hozzátette, az első félidőben szenvedtek a játékosai, ami elsősorban a Szeged kiváló védekezéséből fakadt, a második játékrészben már jobban játszottak, sikerült is egy-két gólt gyors indításból szerezni, de ez kevés volt a sikerhez.

"El se hiszem, hogy sikerült. Végig higgadtak maradtunk, ezért nyertünk" - jelentette ki Mikler.

A spanyol légiós, Roberto Garcia Parrondo pedig úgy fogalmazott, az volt a fontos, hogy ne stresszeljenek, hanem csak élvezzék a játékot.

"Az első napi célunkat teljesítettük azzal, hogy meglepetést okoztunk, a második napi még hátra van, hogy a trófea megnyerésével köszöntsük fel mesterünket a 46. születésnapján" - mondta Vadkerti Attila csapatkapitány, aki hozzátette, a kiváló védekezés kellett a sikerhez, de Mikler Roland volt az, aki eldöntötte a meccset. "Annyira nem fáradtunk el, mert nem volt túlzottan intenzív a meccs, inkább küzdős volt. De úgyis csak vasárnap, a döntőben derül ki, mennyi erőnk maradt".