Barok István: Kézilabdáról, őszintén

Sport, 2022.10.08

Csütörtökön este egy olyan „élmény” részese lettem, ami nem engedi meg, hogy ne írjam le a véleményemet, nem csak a meccsről, hanem a csapat helyzetéről, úgy is mint a Pick Szeged (valamint az elődje, a Tisza Volán, sőt az jogelődje a Szegedi Volán) család egykori tagja.

Pick Szeged küzdőtér
Nos a fiatal olvasók kedvéért egy kicsit messzebbről rugaszkodom neki. 1974 őszén, mint első éves testnevelés szakos főiskolás Kiss Sanyival megjelentünk a Kisstadion beton pályáján, Nád Jani bácsinál a Szegedi Volán akkor edzőjénél. És ezzel elkezdődött a klubbal való közös utam. A következő év tavaszán tagja voltam az NB/B-s bajnokcsapatnak, ősszel egy sérülés és az edzővel való megromlott viszonyom miatt már nem játszottam tovább.

Pár év szünet után, mint utánpótlás edző tértem vissza, az akkor már Tisza Volán névre hallgató klubhoz. Az első (1996-os) Bajnok csapatban hat korábbi játékosom szerepelt. Később a klub krónikásaként írtam a tudósításokat ezen web felületen, illetve közvetítettem a meccseket a Telin, majd a Városi televízióban, egészen az ominózus Puljezevics-Vujin afférig.

Manapság pedig a Kossuth Rádiót tudósítom a csapat meccseiről.

És akkor amiért klaviatúrát ragadtam. Azt mondják a régi bölcsek, hogy: Navigare necesse est, vagyis hajózni szükséges!

Ezt én itt úgy jelezném, hogy aki szereti és talán egy kicsit érti ezt a játékot, nem maradhat néma az eddigi BL (le)szereplés után.

Azzal kezdeném, hogy minden tiszteletem Juan Carlos Pastoré, fantasztikus eredményeket elérő edző. Világbajnok lett 2005-ben a spanyol válogatottal, a hispánok történetében elsőként. Egy olyan alakulat élén (Barrufet, Hombrados, Albertó és Raul Entrerrios, Urdangarin, Urios és a világ akkori egyik legjobb játékosa Talant Dujsebajev), Akik tényleg a sportág legjobbjai voltak. a taktika, a system, a nagy testű, nagy lövő erejő játékosokra volt kitalálva, két zseniális irányítóval. Ez volt 2005-ben.

Ezt a systemet hozta át Szegedre a Mister, és ez jó ideig működött is, jelzi ezt a három bajnoki cím, a Kupa győzelem és az EHF kupa megnyerése.

Azonban a világ kézilabdázása ma már nyomokban sem emlékeztet a 2005-ös játékra. Ma már a Luc Steins féle „törpék” adják az irányt. A huszonhét éves 173 centis holland a PSG-vel az újszegedi sportcsarnokban szét alázta a nagytestű, lassú védőinket.

Ma nem a kétméteres lassú erős férfiak határozzák meg, egy két kivétellel ezt a sportágat, hanem a gyorslábú, jól cselező, jól egy-egyező kézilabdásoké a jövő. A mai rohanó kézilabdában, nem az a filozófia érvényesül, hogy kapj eggyel kevesebb gólt, mint az ellenfele. Most a lőj eggyel többet a filozófia (Kielce-Kiel 40-37).

És ezt a kézilabdát a mieink nem tudják, illetve nem bírják hatvan percen keresztül. Hogy miért, az nagyon összetett kérdés. És sajnos úgy érzem, hogy az edzői gárda sem tudja.

Ráadásul kiveszni, kihunyni látszik az a tűz, ami erre a gárdára mindig jellemző volt. Felrémlik a Nordhorn elleni kinti meccs, ahol a csapat három részre szakadt, szegény Matke (Vladan Matics) már nem tudta megoldani a problémát, hisz a játékosok zömével együtt szerepelt.

Én magam az eléggé hangos edzők közé tartoztam (1984-ben a TF-en szereztem a Szakedzői diplomámat, a megyében elsőként), s nem is mindig Arany János idézeteket mondtam az időkéréseknél, de ha jól emlékszem egyetlen játékosom fejét sem téptem le, főleg nem olyankor, ha gólt lőtt, de az általam elképzelt módón.

Már pedig a pedagógia nagyon fontos minden korosztálynál, a szivacs kézisektől a profikig. Mert bár a pénznek biztosan komoly motiváló szerepe van, de néha egy dicséret, egy jó szó is nagyon sokat segíthet.

Ilyen megnyilvánulást egyszer láttam kilenc év alatt, az idén júniusban Veszprémben, amikor a tréner Rosta Miki nyakába ugrott!

Sajnos az őszön nem is volt miért ugrálnia.

Bocs, hogy ennyire hosszú voltam.

Nem is akarok végső konklúziót levonni. Azt az olvasókra bíznám.
(Webrádió)
 

Véleménye van? Szóljon hozzá!



Tetszett a cikk?

Ha igen, kérjük like-olja weboldalunkat!
Kövess minket a Facebookon!