"Könyvnek vékony, füzetnek vastag, ezért én inkább kiadványnak nevezem. A legfontosabb az volt, hogy emléket állítsak a nagypapának" - mondta a pénteki bemutatón a szerző.

Tersztyánszky Ödön 130 éve született, az első világháborúban megsérült, tüdőlövést kapott és orosz fogságba esett. Amint azt Szentirmay László felidézte, ezt a másfél éves időszakot többek között arra használta fel, hogy franciául, oroszul és németül tanult. A táborban a hadifoglyok nemzetközi vívóklubot alakítottak és versenyeket szerveztek maguknak. Tersztyánszky megszökött és háromezer kilométert megtéve jutott vissza Magyarországra. Hazatérése során súlyosan megsérült a jobb karja, emiatt később ballal is megtanult vívni. Katonai hősiességéért előléptették és az elsők között kapta meg a vitézi címet, majd visszakérte magát a frontra.

Sportpályafutása során 14 magyar bajnoki címet nyert, hetet-hetet kardban és tőrben, egyformán úgy, hogy hármat egyéniben, négyet pedig csapatban.

"Azon vívók közé tartozott, akik kardban és tőrben is nagyon eredményesek voltak. Ez akkor is ritkaság volt, ma pedig már elképzelhetetlen" - emlékeztetett rá a szerző, aki arról is beszélt, hogy a Precíz Ödönként is ismert vívó bizonyos tekintetben megelőzte a korát, mert feljegyezte ellenfelei akcióit, illetve odafigyelt az étkezésére is, arra, hogy mikor, mit fogyaszthat.

Az amszterdami olimpián egyéniben Petschauer Attila elől kaparintotta meg az aranyat és a csapattal is az élen végzett. Elutazásuk előtt, amikor csapattársát, Petschauert zsidó származása miatt nem akarták bevenni a csapatba a szövetség főleg katonatiszt vezetői, a már beválogatott Tersztyánszky, maga is katonatiszt, az új középosztály képviselője, közölte: ez esetben ő sem indul, sőt cinikusan hozzátette: "ősi nemesi nevét Tetschauerre változtatja..."

Az amszterdami két arany előtt 1924-ben, Párizsban a kardcsapattal ezüst-, a tőrválogatottal pedig bronzérmet nyert az olimpián.

Egy évvel a kettős diadalát követően balesetet szenvedett Solymáron. Az ország legfiatalabb alezredesét, az I. gyalogezred helyettes parancsnokát egy hadgyakorlatról hazatérőben tiszti szolgája oldalkocsis motorkerékpáron nekivezette egy fának. Először lábsérüléssel kezelték, de kiderült, belső vérzése is volt, és nyolc nappal később, 39 évesen elhunyt. Temetésén tízezres tömeg vett részt.

Szentirmay László arról is beszélt, hogy az akkori vívás története voltaképpen a magyar történelem is egyben, így nem csak arról van szó, hogy egy unoka megírja a nagyapja történetét.

A sportági szövetség támogatásával magánkiadásban megjelent kiadványt - amely a hagyományápolás, példaképállítás része - a sportág képviselőinek ajánlja, mint megjegyezte, elsősorban a vívótársadalmat érdekelheti, könyvesbolti forgalomba nem kerül. Hozzátette: a szövetség kapott belőle száz példányt, de megkeresik majd a vívóklubokat, -egyesületeket is.