A szövetség honlapja hétfői köszöntőjében kiemeli, hogy "kiváló versenyzői erényei, magas fokú technikai képzettsége és kivételes taktikai érzéke a magyar és a világ röplabdázásának kiemelkedő klasszisainak sorába emelte" az 1937-ben Kálozon született Tatár Mihályt, aki 15 évesen kezdett el röplabdázni.

Pályafutása az MTH-ban kezdődött, később pedig a Bp. Spartacusban és a Bp. Honvédban folytatódott.

"Mestere volt a támadójátéknak és a nagy erejű horognyitásoknak. Korszakának talán leggyorsabb kezű játékosa volt az egész világon, kitűnően helyezkedett, nagyszerűen játszott a mezőnyben és remekül tudott feladni is" - olvasható a hunvolley.info oldalon.

Tatár Mihály 1956 és 1973 között 265 alkalommal játszott a válogatottban, tagja volt az 1964-es tokiói olimpián hatodik helyezett magyar csapatnak, öt világbajnokságon (1956, 1960, 1962, 1966, 1970) és négy Európa-bajnokságon (1958, 1963, 1967, 1971) szerepelt. Ezek közül kiemelkedett az 1963-as Eb, melyen ezüstérmet nyert. Az 1958-as Eb-n a legtechnikásabb játékosnak, az 1962-es vb-n a legjobb támadójátékosnak választották.

Négyszeres magyar bajnok (1964, 1965, 1966, 1967) és ötszörös Magyar Népköztársaság Kupa-győztes (1958, 1965, 1966, 1967, 1968), négyszer volt az év röplabdázója (1964, 1965, 1966, 1971) és a XX. század legjobb magyar férfiröplabdázójának választották.

Játékos pályafutása után edzőként tevékenykedett, számos klubnál megfordult, legnagyobb sikereit az Eger női csapatával érte le, amellyel 1997-ben és 1998-ban bajnoki címet, 1997-ben pedig Magyar Kupát nyert. Volt a női és a férfiválogatott szövetségi kapitánya is.

Ülőröplabdásoknál is dolgozott edzőként, a Halassy Olivér SC-ben, sőt 2001 végén elvállalta a magyar ülőröplabda-válogatott irányítását is.