1. lap. �sszesen 2.
Amikor legutóbb Szív Ernõ Szegedrõl való távozásán merengtem, tulajdonképpen a város kulturális kudarcosságának okairól próbáltam elgondolkozni.
Nem sokkal rá, egy kárörvendõ ismerõsön diadalittasan torkollott le: lám, Szív Ernõ írást olvasott a Délmagyarban. Tehát, amíg én a szellem elsivárosodásáról károgok, a szegedi kultúra jól fölmálházott karavánja töretlenül halad (a dicsõ és boldogabb jövõ felé - teszem hozzá).
És valóban, igaza volt. Átlapozva az újság visszamenõleges példányait, bárki meggyõzõdhet: Darvasi tolla nem abszolúte van kitiltva legátfogóbb napilapunk hasábjairól. Micsoda egy cenzúra lenne is az. Csak épp a tõle eleddig megszokott rendszerességgel olvasható, kedélyes õrültségû, utánozhatatlan nyelvi, írásbéli lelemények. Ezekre nincsen igény. Tiszánk porlódi népe jól elvan minden Szív Ernõ féle szellemesség nélkül is.
Való igaz, nem tömegtermék az irodalmi tárca. Gyéren mutatkozik rá közönség igény, - már pedig ezt egy mai üzleti napilap marketingesei idõrõl idõre rendszeresen mérik. Centiméterre aprózva méricskélik hozzá a bulvár szenzációt, a sztár pletykát, a bûnügyek borzalmait, nem kifelejtve jobbról is meg balról is a politikai balfogásokat, korrupciós vádakat, és így tovább...
Összehasonlítás gyanánt képzeljük csak el Szeged történeti múltját, mondjuk Juhász Gyula, Tömörkény, vagy Móra életmûvének alkotói hagyatéka nélkül. A bulvár szellem akkori termékeivel helyettesítve.
És hordozzuk körbe kritikus látcsövünket a szegedi tetõk felett, - hányat számlál az, amely alatt napjainkban a kultúra olyan szellemi mécsese pislákol, amelynek fénye legalább Békéscsabáról megismerszik?..
Lehet, csak kevesünknek hiányzik Szív Ernõ archaikus figurája. De kevesünk hiányérzete azért fundamentális porlódiságot takar. Mert ha lenne városunk felsõ vezetõi között a szellem hétköznapjaiért, a kultúra általános jelenéért, ne tán európai összehasonlíthatóságáért elkötelezett, nem utolsó sorban hozzáértõ küldöttünk, akkor volna, aki átérezné a Darvasi által reprezentált helyi szellem égetõ hiányát. Amit nem pótol mondjuk mégoly sikeres városképi rehabilitáció sem.
De hát nincsen ilyen ember. A helyi politika jelöltjei közül a pártoknak még idõben sikerült minden kisugárzással, küldetéstudattal, megszállottsággal rendelkezõ szellemi-embert eltávolítaniuk.
Mi meg mentünk és választottunk. Azok közül, akiket ajánlottak.
Maradtak, akik maradtak.
Pedig egy „kisebb" Klebersberg mentalitású városatya mai döntnökeinknek sokadszorra is elmondhatná, - küldetésének meggyõzõdésével - a harmadik évezred Európájában igenis megtérülõ befektetés a mûvészetekre költeni. És kiharcolná a kulturális aljnövényzet dúsítását szolgáló koncepcionális, tartalmas, értékteremtõ kulturális költések jogát.
Ez esetben valódi szellemi atmoszférát teremtõ kiadások terhelnék a helybéli köz hatalmas kasszáját. Tervszerûen jutna a távlatos szellemi-mûvészi értékek jól átgondolt mûvelésére pénz. És nem az egyszeri tömegteremtõ nagyrendezvények pufogtatása, ostoba Geeniss rekord kísérletek szolgálnának az e rovatokon elszórt tíz - száz milliók ürügyéül. Sokkal inkább karakteres, csak Szegedre jellemzõ, kulturális folyamatokat indító-, termékenyítõ alkotókra, légyenek festõi, zenei, vagy éppen tudományos életmûvek, kiállítások, szellemi mûhelyek.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!