A megjelentek nagy létszáma ellenére is családias hangulatban telt a Szegedi Tömörkény István Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum jubileumi kiállításának megnyitója a REÖK-ben. A jeles középiskola 125 éves fennállását ünneplő programsorozat utolsó, nagyszabású eseménye, a Tömörkény képző- és iparművészeti tagozatainak 60 esztendejét összegző tárlat valódi örömünnepnek bizonyult: nemcsak kiállító művészek és hozzátartozóik, az iskola tanulói és munkatársai, hanem művészetkedvelő szegediek a Reök-palota előtt kígyózó sokasága szerette volna már az első estén megtekinteni a város és a gimnázium történetében is példa nélküli kiállítást.

Az Oktatás - művészet – hagyomány című tárlatot két öregdiákja adta át a közönségnek: Dr. Nátyi Róbert, a galéria vezető kurátora, az SZTE BBMK dékánja nyitotta meg a kiállítást, Dr. Kakuszi Béla Péter, Szegedi Tömörkény István Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum igazgatójának köszöntőjét követően. Mindketten felidézték a középiskolában eltöltött ifjúkorukat, és azt a különleges hangulatot, amely a gimnáziumi és művészeti tagozatok egymás mellett éléséből, kölcsönhatásából fakadóan jellegzetessé teszi a Tömörkény atmoszféráját, az itt végzett fiatalok tapasztalatait.

Dr. Kakuszi Péter örömét és köszönetét fejezte a ki az iskola és a REÖK-öt is üzemeltető Szegedi Nemzeti Színház együttműködése kapcsán: elmondta, 2022-ben a Nagyszínház színpadán megtartott gála indította el a jubileumi ünnepségsorozatot, amelynek záró fejezete az Összművészeti Központban megnyílt kiállítás. Dr. Nátyi Róbert gótikus katedrálishoz hasonlította az egyedülálló kollekciót. A művészettörténész szerint, ahogyan egy történelmi templom is több évtizeden, akár évszázadon keresztül készül, magába foglalva és megőrizve hírnévre szert tett és elfeledett mesterek százainak keze nyomát, ebben az esetben Isten dicsőségére, ahhoz hasonlóan az Oktatás - művészet – hagyomány című tárlat is túlmutat önmagán: hiszen 60 év művészi munkáját, 125 év szellemiségét idézi meg, minden generációt megszólaltatva, elismert és nem feltétlen a művészeti közéletben elhelyezkedett alkotókat, volt mestereket és volt tanítványokat „l’art pour l’art” és alkalmazott művészetet egymás mellé állítva, 150 műtárgy segítségével.

A kurátor hangsúlyozta, az összműveszeti szemlélet mellett példátlan műfaji és technikai sokszínűség jellemzi a tárlatot. A REÖK termeiben megjelennek a hagyományosabb eljárások, mint az akvarell- és olajfestészet, tusrajz, bronz-, gipszöntvények, márvány-, fafaragások, kézi-és gépi textilszövések, kerámiák; és újszerű vagy kísérletező technikák: fotóalapú, digitális, különféle vegyes installációk, book objectek, az alkotók által megálmodott, egyedi technikák is, mint például a betonhímzés vagy a gobelin alapú textilplasztika. Emellett helyet kaptak a tárlaton digitálisan megjelenített művek: alkalmazott grafikai dizájnok, arculattervek, plakátok, videográfiai alkotások, kisfilmek, tervek; vagy éppen olyan építészeti alkotások, installált objektumok, amelyeket nem lehetne a REÖK-be szállítani, ezért digitális printként csatlakoznak a többi műhöz. A kiállítók névsorában elhunyt és aktív Munkácsy-, vagy éppen Ferenczy Noémi-díjasok, az iskola volt és jelenlegi művésztanárai és diákjai egyaránt szerepelnek; a Szeged környékén vagy hazánkban élők mellett Tokiótól Német- és Finnországon át Coloradóig éltek, élnek a Tömörkény Szakgimnázium műhelyéből kikerült művészek, akik nem szerettek volna kimaradni a jubileum megünnepléséből.

A REÖK két emeletén hat héten át várja az érdeklődőket a tárlat, ahol nemcsak képző- és iparművészeti kuriózumok sokaságát ismerhetik meg, hanem magát a Tömörkényben 1961 óta zajló alkotómunkát, az egyes alkotók egyéni pályaképét a mai napig meghatározó szellemiséget.

Fotó: Kuklis István