J. M.: Szegeden születtem, Szegeden nőttem fel, és jelenleg is itt élek a feleségemmel és a gyermekeimmel együtt. Mivel zenész családból származom, gyermekkoromat meghatározta a komolyzene, tizenegy éves koromban azonban elkezdtem kenuzni, ezután a sport lett a fő irány. 2003-ban, 21 évesen feleségül vettem gyerekkori szerelmemet, Dórit és néhány hónappal később megszereztem első világbajnoki címemet. Ezt követte később újabb két világbajnoki cím, illetve egy olimpiai 7. helyezés (Athén, 2004). 2005 és 2020 között feleségemmel tizenegy gyermekünk született, mely a legnagyobb büszkeségem. Sportpályafutásom viszonylag korán, 26 évesen véget ért, és vállalkozó lettem. Jelenleg építési vállalkozásom van. Végzettségem szerint diplomás teológus vagyok. Közélettel tíz éve foglalkozom, 2014-ben és 2019-ben is elnyertem a választópolgárok bizalmát, így tíz éve tagja vagyok a szegedi Közgyűlésnek. Mivel belülről láttam a városvezetés munkáját, illetve a politikai oldalak közötti acsarkodást, megérett bennem a gondolat, hogy építsünk egy olyan, független középerőt, amely nem pártállás vagy politikai érdekek mentén, hanem ügyek és a város lakóinak érdekei mentén dolgozik.

J. M.: Tíz éve vagyok önkormányzati képviselő Újszegeden. Emellett az elmúlt években több kiemelt területen is tevékenykedtem, mint tanácsnok. Ilyen volt a család, sport és a szociális ügyek. Szeretem ezt a várost, ezért szeretnék változtatni azokon a dolgokon, amelyek megértek a változásra. Nem szeretném, ha Szegedből egy elöregedő város válna. Azt szeretném, ha az egyetemről kijövő, friss diplomával rendelkező fiatalok itt tudnának maradni. Itt kapnának olyan munkát, amiért megfelelő fizetésben részesülnének. És, ezáltal a város egy fiatalos, lendületes várossá válhatna újra – ez az egyik. A másik a szegedi családok megsegítése, támogatása. Tizenegy gyermekes családapaként ez kötelességem.

J. M.: Miután összegyűjtöttük az aláírásokat, kiderült, hogy a Szögedi Polgárok Egyesület elnökével nem egyeznek a nézeteink, olyan feltételeket támasztott velünk szemben, amelyekről a korábbi megbeszélések során szó sem volt. Ezért nem volt más lehetőségünk, mint kilépni. Ez viszont azt eredményezte, hogy újra össze kellett gyűjtenünk az aláírásokat, erre mindössze három nap állt rendelkezésünkre mégis sikerrel jártunk.

J. D.: Az elmúlt tíz évben a lehető legközelebbről volt szerencsém végignézni a férjem politikai pályafutását. Láttam, hogy milyen ügyeken, milyen módon dolgozott és azt is láttam, hogy ez milyen reakciókat váltott ki. Tulajdonképpen ez motivált engem és a családunkat, az ismerőseinket is arra, hogy ha egy módunk van rá, képviselőként majd mi is segítsük ezt a munkát. Az elképzelésekkel ellentétben szó nincs arról, hogy ez számunkra kötelező lenne, vagy muszájból csinálnánk. Mi is, ahogyan Marci is, egy független erőt igyekszünk képviselni, és ennek mentén szeretnénk végigcsinálni ezt a kampányt, megmutatva az embereknek azt, hogy így is lehet.

J. D.: Azt gondoljuk, hogy mind a mindennapjainkkal, mint pedig a hitéletünkkel – ami ugyancsak a mindennapjaink része – összeegyeztethető mindez. Mi azért is vállaltunk tizenegy gyermeket, mert abban hiszünk, hogy ezzel is a társadalom javát szolgáljuk. Nemcsak azért fontos ez, mert egyre csökken az ország és vele együtt Szeged népessége, hanem azért is, mert hiszünk abban, hogy a tanult, konzervatív gondolkodásmódú gyermekekből olyan felnőttek válnak, akik a megfelelő területeken való elhelyezkedéssel, teljes mértékben a társadalmat szolgálják majd. Mind a kettőnk számára fontos és mindig is fontos volt a társadalmi felelősség és szerepvállalás. Én ugyan eddig ezt egy kevésbé látható módon űztem, mint a szülői munkaközösségek aktív tagja, vezetője vagy, mint, aki a szegényeken, rászorulókon segít, de például véradásokat is régóta szervezek már. És hát magam is, mint sokgyermekes anya, tudom, hogy milyen problémák, nehézségek azok, amelyekkel ma a családok küzdenek. Tehát abszolút van átfedés a mindennapjaink és az az ok között, ami miatt a férjem, mint polgármesterjelölt én pedig, mint képviselőjelölt indulok a 2024-es önkormányzati választásokon. Újszegeden élünk, pontosan látjuk, hogy az itt élő családok, fiatalok, minek örülnének, ha változna. Mi is, egy vagyunk ezen családok közül. A Biblia azt mondja, hogy: „Igyekezzetek a város jólétén, mert a város jóléte, az a ti jólétetek is. ” Azt gondoljuk, hogy a Biblia ezen tanítása szerint, az emberek igenis felelősek azért, amit a városukért tesznek vagy épp nem tesznek. Nem értünk egyet azzal, hogy jobb homokba dugni a fejünket és elhitetni saját magunkkal azt, hogy általunk úgysem változik semmi. Összefogással minden sikerülhet.

J. M.: Én tizenegy gyermekes családapaként nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy csökken az ország és ezzel együtt Szeged lakossága. Egy olyan városnak, mint, amilyen Szeged is, mágnesvárosnak kell, hogy legyen. Egy vonzó alternatíva kell, hogy legyen a fiatalok, a családot alapítani vágyók számára. A legidősebb lányunk szerepvállalása sem véletlen, ugyanis azt gondolom, hogy egy fiatal, sokkal könnyebben megszólítja a korabelieket, mint egy középkorú vagy egy idősebb személy. És, ahogyan azt már a beszélgetés elején is említettem, a cél nem más, mint, hogy ezek az egyetemről kikerült fiatalok a városban maradjanak, itt telepedjenek le és itt építsék a jövőt.

J. M.: Azt látom, hogy az embereknek elegük van a pártpolitikából és valljuk be, Szegeden ma elég sok minden pártpolitikai alapon működik Botka Lászlónak köszönhetően. Én viszont abban hiszek, hogy lakossági, városi ügyek mentén kell és érdemes politizálni. Ezek kell, hogy fókuszba kerüljenek. Az elmúlt napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a szegediek nyitottak minderre, ugyanis kiábrándultak a politikából. Jó részük azt érzi, hogy felesleges részt venni a közügyekben, mert úgyis az lesz, amit a polgármester akar. Ez az oka annak, hogy nincs kedvük részt venni a különböző megmozdulásokban, összefogásokban. Én viszont azt gondolom, hogy az itt élőkre igenis szükség van. Szükség van a véleményükre, a gondolataikra, az ötleteikre és rájuk is, be kell őket vonni az irányításba.

J. M.: Csak ismételni tudom önmagam, azt gondolom, hogy eljött az idő, hogy Szegeden ne pártpolitikai alapon szülessenek döntések. Ennek a városnak egy olyan, független városvezetőre van szüksége, akinek nem számít az, hogy ki jobb és ki baloldali. Botka László egyértelműen baloldali, Fülöp László pedig jobboldali. Éppen ezért úgy vélem, a független színekben való indulásomnak van létjogosultsága és azt remélem, hogy a jobb és baloldali emberek is egyaránt támogatnak majd. Eddig ilyen alternatívára még nem volt példa. Bárkivel szívesen dolgozom együtt, aki nem pártpolitikai alapon hoz döntéseket és kíván megoldani ügyeket. Abszurdnak tartom, hogy a pártpolitika miatt a városvezetés nincs kapcsolatban a Szegedi Tudományegyetemmel és a legkülönbözőbb tevékenységet űző, szegedi vállalkozókkal – pedig mind a kettő a város vérkeringésének központi eleme. Szeged a lehetőségek városa és nem szabadna elszalasztani ezeket a lehetőségeket azért, mert valaki jobb vagy épp baloldali. A stagnálás egyenlő a

visszaeséssel. Szegeden szintentartás folyik. Nincsenek különösebb célok, elképzelések, ötletek, víziók. Ezen szeretnék én változtatni.

J. M.: Ahogyan eddig is, az elkövetkezendő napokban, hetekben is az emberek között mozgok majd – a polgármesterrel ellentétben ez nekem nem esik nehezemre. Úgy gondolom, hogy csak akkor tudjuk igazán megismerni azt, hogy kinek, mire van szüksége, mitől lenne elégedettebb, boldogabb és, azt is, hogy milyen gondokkal, problémákkal küzd, ha megkérdezzük tőle és meghallgatjuk őt.

Emellett bárki megkereshet a különböző közösségi felületeken, illetve az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Újszegedi Vidám Napokon, amire június elején kerül sor.