Az Alkimistát egy fontos kérdés és a megosztás iránti vágy hozta létre – vallja Katkó Kriszta, az úgynevezett butik étterem tulajdonosa. Egy belvárosi épület kicsiny üzlethelyiségében működő Alkimista már komoly karriert futott be hazai szakmai körökben annak ellenére, hogy márciusban lesz 4 éve, hogy megnyitottak. Olyan egyedi koncepciót dolgoztak ki ugyanis, amire nincs példa a hazai gyakorlatban. Egy komplex éttermi élményre törekszünk, amit úgy tudunk megadni a vendégeinknek, hogy átértelmezzük az alapanyagokat, és úgymond bevezetjük a vendéget a gasztronómia rejtett zugaiba is – mondja az étterem vezetője, ki egy személyben végzi a beszerzést, vezeti a konyhát, menedzseli az éttermet, és állítja össze a menüt. Vannak persze munkatársak, akikre fontos feladat hárul azokon az estéken, amikor foglalás alapján fogadják a vendégeket.

Filozófiájuk, hogy az ételeken keresztül bemutassák szűkebb környezetünk alapanyagait és az azokban rejlő lehetőségeket. Nagyon szeretik például a pisztrángot, de mivel nem olyan

környéken élünk, ahol néhány órán belül fel lehetne dolgozni ezt a halat, nem szerepel a menüben pisztrángból készült étel. Ugyanakkor a kukorica az egyik alapélelmiszer a kínálatukban, hiszen egy hagyományos alföldi növényről beszélünk. Megmutatják, mennyi lehetőség rejlik nemcsak a kukoricában, de a krumpliban, vagy a kolbászban is, így például van egy speciális rakott krumplijuk, ami új dimenziókba helyezi a nagyanyáink által készített hagyományos ételt. Az a cél, hogy náluk eltöltött vacsora kiragadjon a hétköznapokból, és amikor ismét foglal az ember az Alkimistában, a várakozás legyen a legfontosabb érzés bennünk.

Szerdán, csütörtökön és pénteken fogadják a vendégeket, és kizárólag vacsorát lehet náluk fogyasztani. A trendeknek megfelelően már nem a hagyományos felosztás érvényesül náluk, ami maximum négy fogást feltételez, hanem egy ételfolyam kerül az asztalokra sokszor 10-11 fogás formájában. Nálunk nem a méret a fontos – vallja Katkó Kriszta, hiszen egy korlátozott létszám teszi lehetővé, hogy vezessük a vendéget a fogások között.

Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy minden fogáshoz magyarázat dukál, amit maga a konyhafőnök-tulajdonos prezentál. Így a vacsora több, mint ételfogyasztás, hanem egy kulturális élménnyel megspékelt gasztronómiai utazás. Fontos, hogy az alapanyagokat mindig jól ismert és elismert beszállítóktól szerezzék be, így amikor az ételekről mesél a séf, akkor megelevenedik a termékek története is. Hazai alapanyagot nem divatból, hanem szeretetből és az iránta táplált bizalom megerősítése céljából választanak az ételeikhez.

Bár meglehetősen fiatal az étterem, és – amint említettük – eléggé eldugott helyen fekszik, a szakmai elismerés gyorsan rájuk talált. Szerepelnek például abban a kiadványban, amely Magyarország 100 legjobb éttermét foglalja magában, és jó esély van arra is, hogy rövidesen megkapják az úgynevezett Michelin-tányér minősítést. Ez a Michelin-csillag és a Bib Gourmand minősítések után következő szint, ami hatalmas elismerés. Mivel a Magyar Turisztikai Ügynökség nemrégiben megvásárolta a Michelin-kalauz licencjogát, lehetősége lesz egy saját kiadványban ajánlani a magas nemzetközi minősítésű éttermeket, így a 7 Michelin-csillaggal rendelkező hely mellett a Bib Gourmand és a Michelin-tányér szintű vendéglátóhelyeket is.

Ez persze még nem jelenti azt automatikusan, hogy az Alkimista megkapja ezt a minősítést, de a jelenlegi rangsorok alapján erre igen jó esély kínálkozik. Erősíti az esélyeket, hogy az inkognitóban tevékenykedő minősítők most a vidéki éttermeket látogatják, így előbb-utóbb valószínűleg benéznek a szegedi vendéglátóhelyre is. Katkó Kriszta egyébként az Alkimistát azért sorolja a butik éttermek közé, mert kis méretei mellett főként a minőségre koncentrálnak. Az áraik egyébként körülbelül felezik a budapesti szolgáltatások árszintjét, így igazán vonzó célpont a fővárosiak és külföldiek számára egyaránt. Az étterem elismertségét jelzi, hogy februárban már minden estéjük tele van, így nyugodtan tervezhetnek már akár márciusra is.