B. L.: A depresszió orvosi értelemben véve egy betegség, kialakulását a világ minden táján ugyanazok a dolgok okozzák, amelyek Magyarországon is. Ezek az okok genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők kombinációi lehetnek. A megoldást pedig értelemszerűen az ezen okok megszüntetése jelenheti.

B. L.: Ha a családban volt már valaki depressziós, vagy az adott egyén nagy jelentőséggel bíró életeseményeken esett át, bizonyos gyógyszereket szed, krónikus egészségügyi problémái vannak, vagy alkoholt, esetleg kábítószert fogyaszt, akkor nagyobb az esély arra, hogy depresszióssá válik.

B. L.: A depresszió előfordulási aránya az elmúlt 100 évben időről-időre nő. Ezért, egy konkrét eset, történés, nem feltétlenül ragadható ki, viszont az tény, hogy a koronavírus-járvány ideje alatt azonban ténylegesen megnőtt a depressziósok száma, főleg a 30 év alattiak körében. Ennek több oka is van, a legfőbb talán az, hogy egyik napról a másikra egy olyan szintű életmódváltásra kényszerült rá egy egész generáció, – aki egyébként is nehezen tolerálja az ilyesfajta változásokat – mint például az online oktatásra való átállás, vagy a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek megszűnése. Ám nem mehetünk el amellett sem, hogy a koronavírus-járványnak volt egy nagyon komoly hatása a központi idegrendszerre is, ami ugyancsak hozzásegítette az embereket a szorongás, depresszió kialakulásához, és nemcsak akut helyzetben , hanem long-covid és post-covid tünetként is egyaránt sokaknál jelentkezett. A legtöbb ember számára azonban nincs szükség arra, hogy kollektív nehézséggel kelljen szembenéznie, ahhoz, hogy mindez kialakuljon, ugyanis a többség a saját magánéletében is talál épp elég okot arra, hogy csüggeni kezdjen. Kevesen hiszik el, de a kifejezett jólét ugyanúgy okozhat szorongást, depressziót, ebből az állapotból ugyanis bármilyen negatívum ki tudja az egyént billenteni. Rosszabb időkben pedig általában csökken a szorongók, depressziósok száma, sőt még az öngyilkossági ráta is alacsonyabb, mégpedig azért, mert egy járvány, egy gazdasági válság, vagy egy háború a túlélésre kényszeríti és készteti az embert, ez az ösztön pedig mindent felülír.

B. L.: A nőknél két, két és félszer gyakoribb a depresszió megjelenése, mint a férfiaknál. Az első hullám 17-19 éves kor között, a második 30-35 éves kor között jelentkezhet. Ám a nőknél hormonális változásokkal is együtt járhat mindez: akár a menstruációt megelőző napokban, majd szülés után – ez egy fokozottan érintett periódus, sokaknál jelentkezik –, de a változó korban is intenzíven jelen van mindez. A férfiaknál ilyen szakaszok nem mutathatók ki, viszont az időskori depresszió rájuk is jellemző, sőt a 60-65 közöttiek körében sokkal inkább jelen van, mint a nőknél.

B. L.: A depresszió gondolkodásbéli változással, hangulatingadozással, testi tünetekkel és szociális szorongással jár. Ezeket a környezet is könnyen észreveszi, ugyanis az adott illető nem olyan aktív, nem kommunikál annyit, és nem is tud úgy reagálni, illetve különböző érzelmeket kifejteni egy-egy helyzetben, mint mások. Mást eredményez ez a betegség a nőknél és mást a férfiaknál. A levertség, fáradékonyság, a kedvetlenség, a pszichoszomatikus betegségek mellett, a férfiaknál agresszió is jelentkezhet. Első körben ezeket a tüneteket az adott illető sose veszi komolyan, és mindig talál rá racionális magyarázatot.

B. L.: Nem, ez attól függ, hogy mennyire előrehaladott az adott személy állapota. Ha az egyén felismerte a hajlamosságot, vagy magát a depressziót, akkor tud ellene tenni. Az első és legfontosabb lépés ilyenkor az életmódbéli változtatások bevezetése: sport beiktatása, egészséges táplálkozás bevezetése, magatartásbéli viselkedés átgondolása, illetve a szociális környezet átalakítása. Ám amennyiben az adott személy nem elég erős ahhoz – mert az állapota már középsúlyos vagy súlyos –, hogy tegyen a kialakult betegség ellen, mindenképp szakértőhöz kell fordulnia. Ebben a felismerésben az egyén közvetlen környezete lehet segítségére.

B. L.: Nagyon nehéz lenne erre most konkrét választ adnom, ugyanis Magyarországon nagyon régen – talán 2008-ban – készült utoljára olyan felmérés, amely reprezentatívnak lenne mondható a téma kapcsán. Ha viszont most egy pillanatnyi állapotot néznénk, és mindenki lelkiállapotát megvizsgálhatnánk az országban, akkor feltételezhetően a depressziósok száma, 7 és 15% között lenne. Nagyon nagy lenne azonban a szórás, attól függően, hogy milyen módszert használnánk, illetve a depresszió, mely szintjének jelenlétére lennénk kíváncsiak. Az orvosi értelemben vett depressziósok aránya, általában a nyugati országokban 4 és 7% közé tehetők, ennél viszont jóval magasabb azok aránya, akik valóban érintettek. És sajnos ennek csak a felét ismerik fel és kezdik el kezelni a szakemberek, elsősorban a háziorvosok, ugyanis a lakosság elsőkörben minden problémájával hozzájuk fordul. Nincs ez másként Magyarországon sem.

B. L.: Azt szeretném bemutatni a szegedi közönségnek, hogy az emberi élet során hány olyan helyzet van, amelyre jó, ha felkészülünk, mert szinte biztos, hogy érinteni fog bennünket és érzelmi következményekkel kell majd számolnunk. Vagyis a születéstől, a halálig szeretnék majd bizonyos életszakaszokat érinteni, amelyek elkerülhetetlenek, és gyakran hullámvölgyeket okoznak.