N. G.: Mind a kettő, bár abban szinte biztos vagyok, hogy 25 évvel ezelőtt is nagyjából ugyanennyi érintett volt, mint napjainkban, csak akkor még messze nem volt ennyire köztudott az, hogy ez a betegség létezik. Ma már – szerencsére – nagyon sok riport, interjú, tanulmány készül a témában, különböző előadásokra, konferenciákra kerül sor, világnapot hoztak létre a betegség kapcsán, illetve az ezen célból létrejött weboldalakon és a különböző közösségi felületeken is egyre több szó esik minderről. Ez azért jó, mert azok a nők, akik észlelik a tüneteket, de nem tudják azokat beazonosítani, illetve egy adott betegséghez kötni, ha belefutnak egy-egy rövid kis leírásba, videóba, hirdetésbe, nagyobb eséllyel fordulnak orvoshoz – bár az endometriózis diagnosztizálása egy nőnél nemcsak hazánkban, hanem egész Európában körülbelül 5 évet vesz igénybe. A nőgyógyászati vizsgálatok során ugyanis még mindig nagyon kevés kollégának fordul csak meg a fejében egy-egy panasz esetén, hogy akár endometriózisról is szó lehet… elsősorban ebben kellene előre lépni.

N. G.: Ez így van, a tüneteket kétféle csoportba osztanám: vannak a szubjektív tünetek, ilyen a hasi fájdalom és diszkomfort érzés, az erős görcsökkel járó menstruáció, vagy az azt megelőző napokban jelentkező, kismedence környékén érezhető, erős fájdalom – ezek egy része tehát akkor is jelentkezhet, ha az adott hölgynél nem diagnosztizáltak endometriózist. És vannak a meddőségi tünetek, amelyek azoknál a hölgyeknél jelentkeznek, akiknek esetleg nem sikerült egy meghatározott időn belül teherbe esniük – közülük többen endometriózissal küzdenek, csak nem tudnak róla, egészen addig, amíg ezzel a bizonyos meddőségi problémával orvoshoz nem fordulnak. A tünetek tehát egyéntől függően eltérnek egymástól. Gyakran megesik azonban az is, hogy a jelentkező tüneteket antibiotikummal kezelik, ami csak ideig-óráig nyújt megoldást, de az érintett kórkép gyógyulását nem segíti.

N. G.: Sajnos nagyon magas az arány, a meddő nők 40%-a, a termékeny nőknek pedig az 5%-a küzd endometriózissal ma Magyarországon.

N. G.: A tünetek kezelését ugyancsak kétféle csoportra osztanám, attól függően, hogy az említett két csoport melyikébe tartoznak. Ilyenek a gyógyszeres kezelések és a műtéti úton való kezelés. Én azt gondolom és az ezen területen igen jártas kollégáim, szakemberek is úgy vélik, hogy a két kezelési típus sokszor együtt jár. Például, ha valaki meddő és a háttérben az endometrióziás áll, akkor azt meg lehet próbálni gyógyszeres úton a kórkép stádiumától függően kezelni, majd el lehet kezdeni dolgozni a teherbeesésen, a gyermekáldás után pedig el lehet végezni az operációt, aminek persze lehetnek olyan következményei, hogy az adott illető elveszíti a petefészkének egy részét – ezekben az esetekben sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a műtétek szinte elkerülhetetlenek. Abban az esetben, ha az endometriózis fájdalmakat, görcsöket okoz, kellemetlenségekkel jár, gyakran gyógyszeres úton is kezelhető. Egy dolog azonban az utóbbi években ezen a területen nagyot változott, mégpedig a protokoll, amely az endometriózis kezelésére vonatkozott – ezt egy társaság állította össze, amelyben egyetlen egy magyar szakember van, Dr. Bokor Attila, szülész-nőgyógyász. Míg korábban az endometirózist laparoszkópos műtéti eljárással diagnosztizálták és gyógyították, addig ma, ennek az új protokollnak köszönhetően ez már nem így van. A szakma ugyanis elismerte, hogy ultrahangos vizsgálatokon keresztül is felállítható a diagnózis. A műtéti eljárás azonban a gyógyulás tekintetében nem megkérdőjelezhető. A mód ebben az esetben is egyéntől függ.

N. G.: Nem, sőt azok, akik esetleg valamikor endometriózissal küzdöttek, fájdalmaik voltak, és különböző tüneteket észleltek, amelyek kezelve lettek, számukra a teherbeesés, a különböző hormonális változások miatt nem okoz kockázatot sem önmagukra, sem a magzatra nézve.

N. G.: Én bízom abban, hogy ma már a kollégák nem veszik ezt rossz néven, sőt azt gondolom, hogy nem is szabad rossz néven venni egy-egy ilyen kérést, a pácienseket ugyanis meg kell nyugtatni és győzni arról, pláne akkor, ha a nőgyógyászati és ultrahangos vizsgálat eredményei is megfelelők, hogy nincs okuk az aggodalomra.

N. G.: Igen, sajnos ez így van, bár nagyon örülnék, ha történt volna ezen a területen előrelépés, de igazi áttörés nem történt. Ha tudnánk az okát és azt, hogy kiket érint leggyakrabban, sokkal könnyebb lenne a prevenciót és a különböző terápiás protokollokat is felállítani. Az viszont biztos, hogy azok a nők, akiknek a felmenői között küzdött valaki endometriózissal, illetve azok, akik stresszes életet élnek, kevésbé figyelnek oda arra, hogy rendszeresen mozogjanak, egészségesen éljenek, megfelelő környezet vegye őket körül, nagyobb eséllyel válnak érintetté.

Fotó: SZTE Sajtó - Kovács-Jerney Ádám