"Nem a múlt feltárása volt a céljuk, hanem a lejáratás. Ezzel megtagadták a történészi hivatást. Bizonyítékok nélkül tették közzé nem bizonyított állításaikat. Nem gondolnak arra, hogy ezzel nemcsak egy közszereplőt, hanem annak egész családját támadják meg. Dr. Sulyok László dédunokái is bűnhődjenek a hamis vádak miatt?" - fogalmazott a szakember az államfő apjáról, Sulyok Lászlóról a napokban nyilatkozó történészek kapcsán.

Kelemen Miklós felidézte: Sulyok László ellen 1945-ben, illetve 1949-1950-ben háborús és népellenes bűncselekmény elkövetésének gyanújával nyomoztak, melyekért a népbíróság az akkori törvények szerint halálbüntetést is kiszabhatott. A népbíróságok nagyrészt a Magyar Kommunista Párt által uralt "politikai különbíróságok" voltak, melyek "sok esetben elfogultan és a legalapvetőbb jogszabályokat is megsértve jártak el". A Magyar Kommunista Párt irányítása alatt álló újságok uszító hangnemben követelték egyes vádlottak minél súlyosabb büntetését, és ha mégis felmentő ítélet született, a titkosrendőrség internálta a népbíróság által ártatlannak nyilvánított embereket. A népbíróságok a valódi háborús és népellenes bűnelkövetők mellett egyre több ártatlant ítéltek el.

A Sulyok László elleni első nyomozást még 1945-ben szüntették meg bizonyítékok hiányában, illetve mert a nyomozás folytatásától sem lehetett eredményt várni. "Nyilvánvaló, hogy nem tartották annyira fontosnak az ügyet, hogy a több ezer feljelentés közepette komolyabban foglalkozzanak vele". A második, 1949-1950-ben zajló pótnyomozás során pedig a tanúvallomások nem igazolták a vádat. Három ügyvéd is - állását kockáztatva - tanúskodott Sulyok László mellett. Kiderült, hogy Sulyok László "több alkalommal is segített zsidó származású honfitársain" - írta a szakember.

Hozzátette: az Államvédelmi Hatóság, illetve a Budapesti Államügyészség annyira nem látta bizonyítottnak a vádakat, hogy nem látta értelmét tovább nyomozni Sulyok László után, így az ügyészség ezt a nyomozást is megszüntette.

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy otthon a családban egy jogász nem büntetőjogi kategóriákban gondolkodik az édesapjáról. Amit a szülők egy gyermeknek mondanak az olyan, mint a "Szentírás". Nem kétkednek benne, nem rohannak a hatóságokhoz, hivatalokhoz mindezt leellenőrizni. Egyébként is az édesapa a rendszerváltozás előtt meghalt, addig pedig óvatosan kellett nyilatkoznia. És a rendszerváltoztatás után sem ment a magyar lakosság legnagyobb része a titkosszolgálatok töredékes iratait őrző levéltárba lenyomozni a családját.

"Karsai László és Ungváry Krisztián szerint minden közszereplőnek ugyanúgy kutatnia kellene a szülei és a nagyszülei után, ahogy azt a zsidótörvények előírták. A történésznek azonban sine ira et studio kellene kutatnia, nem pedig politikai aktivistaként vádaskodnia. Csak azért, hogy dr. Sulyok Lászlót besározzák, három ügyvédet a hamis tanúzás bűncselekményével vádolják. (Most ennek a három ügyvédnek a leszármazottjainak is sajtópert kellene indítania?) Karsai és Ungváry szerint a cél szentesíti az eszközt" - fogalmazott a szakember.

Kelemen Miklós kitért arra is: "egy nem bizonyított vádat rögvest közzé is tetettek a Wikipédiában. A gyanútlan olvasót félrevezetik. Tényként közölnek általuk kitalált feltételezéseket olyan korabeli s kései jogpolitikai, napi politikai környezettel körítve, hogy a köztársasági elnök édesapjának minél súlyosabb megítélését érjék el" - olvasható a mandiner.hu-n.