Információink szerint csak február első napjaiban kézbesítik azokat a felmondásokat, melyek 26 szegedi televíziós számára munkája elvesztését jelenti. Az a döntés már december közepén megszületett az MTVA budapesti központjában, hogy az intézmény 177 dolgozójától megválik, ebből 31-en a pécsi, illetve szegedi szerkesztőségekből kerülnek ki, az üzemi tanács azonban azt elérte, hogy a névsort ne a karácsonyi ünnepek előtt hozzák nyilvánosságra. Arra azonban már nem volt esélye, hogy döntésük megváltoztatására bírja a vezetőséget. A megyei munkaügyi központhoz leadott csoportos létszámcsökkentési adatok szerint a szegedi Kálvária téri épülettől 26 kollégának kell búcsút vennie, így Pécsről valószínűleg 5 embert rúgnak ki. Szegeden így 18, Pécsen pedig 5 kolléga marad. Ezek a tények, ám a dolgok ennél sokkal bonyolultabb összefüggésekre mutatnak rá.
Először is, az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) megalakulásával néhány éve összevonták a helyi körzeti rádió és a tévé állományát, így a több korábbi leépítési hullám ellenére Szegeden még mindig 44-en voltak állásban. Ez a nagynak tűnő létszám elsősorban a szlovák és román nemzetiségi rádió- és tévéadások elkészítéséért felelt, a mostani létszámcsökkentés így valószínűleg azokat a kollégákat nem is érinti, akik ezeket a műsorokat készítették. A román és szlovák szerkesztők összesen 9-en vannak, szükségük van még rádiós technikusra, tévés vágókra és operatőrökre. Az országos híradónak is működik egy stábja Szegeden, így 2-3 ember biztos marad ennek a feladatnak az ellátására is, és a Magyar Rádió krónikáját is legalább két ember tudósítja a régióból, így lassan össze is jön a megmaradó 18 ember.
Hogy miért jelenti ez mégis a körzeti televíziózás végét? Már évekkel ezelőtt megszüntették a közel 30 évig jól működő regionális televíziózás többi bázisát (Pécs, Győr, Debrecen, Miskolc, Szombathely), egyedül Szeged maradt meg úgynevezett gyártó bázisként. Ennek voltak személyes és politikai okai, szakmailag viszont a legkevésbé volt indokolható egyetlen vidéki stúdió fenntartása. Valószínűleg az önkormányzati választáson a jobboldal csúfos szegedi veresége ütötte be az utolsó szeget a regionális televíziózás koporsójába, ugyanis a városban a nagy média túlsúly ellenére sem tudta legyőzni a jobboldal Botka László szocialista polgármestert, sőt, a korábbiaknál is nagyobb arányú kudarcot vallott.
A szegedi stúdió vesztét valószínűleg az okozta, hogy Budapesten nem látják értelmét annak, hogy fenntartanak egy hatalmas alapterületű épületet a kis kapacitást igénylő nemzetiségi műsorokra hivatkozva, ugyanakkor a városban nem lehetett a közhangulatot a regnáló ellenzéki polgármester ellen fordítani annak ellenére sem, hogy a körzeti stúdión kívül a másik három helyi tévécsatorna is a jobboldal befolyása alatt állt. Pedig a körzeti stúdióból már évekkel ezelőtt elűzték azokat a riportereket, szerkesztőket, akik úgymond ellensúlyt képeztek a regnáló rezsimmel szemben. Már az első Orbán-kormány idején a ki nem fizetett vállalkozói díjak miatti tüntetést követően komoly szakmai múlttal rendelkező kollégáktól váltak meg (többek között ekkor távozott Kozó Attila, Klucsik Edit, Csala Gabriella, Madarász Gábor, Baricz Árpád és Sisák Gábor is).
A második Orbán-kormány idején ez a politikai nyomás erősödött, és az egymást követő leépítési hullámokban eltávolítottak minden olyan munkatársat, akik esetében a bizalom nem volt teljes, sőt olyanokat is, akik esetében ez teljes volt, de muszáj volt teljesíteni a leépítési kvótát. Ugyanez a folyamat játszódott le a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiójában is, ahol a nemzetiségi szerkesztőkön kívül csak az említett vidéki tudósítók és egy technikai munkatárs maradt. A regionális adások frekvenciáján most a Dankó Rádió szól.
A végjáték közeledtét mindenki érezte, sokan már be is jelentkeztek a helyi városi tévénél, melyet jelenleg az ex-MTV-s Kozó Attila vezet. Mivel a Magyar Rádió épülete sokkal kisebb, mint a körzeti tévé komplexuma, ezért nagy valószínűséggel a maradék tévés csapat is átköltözik a Dózsa György utcába. Ha így lesz, akkor ténylegesen is bezár a magyar regionális közszolgálati televíziózás utolsó bázisa, az értékes ingatlant pedig valószínűleg eladják.
A stúdió egyébként 1996-ban ünnepelte fennállása 20. évfordulóját, amikor minden tekintetben a legjobb éveit élte. Abból az alkalomból egy könyv is megjelent az intézményről, melyben a munkatársak az alapítás viszontagságaira emlékeznek. A stúdiónak olyan vezetői voltak, mint a napokban elhunyt Bán János, Bubryák István, Olajos Csongor, vagy a szintén nemrégiben elhunyt Jurkovics János. A stúdió most már szinte biztos, hogy nem éli meg a 40. születésnapját, hiszen hiába maradt talpon a legutóbbi időkig, a politika addig faragta az igényes regionális televíziózásnak ezt az utolsó kis bástyáját, amíg végül kénytelen megadni magát, és falai rövidesen végleg leomlanak.
Cikk: Szincsok György
Forrás: Webrádió - Szeri Marcell (felelős szerkesztő)
Tetszett a cikk?
Ha igen, kérjük like-olja weboldalunkat!