A közlemény szerint Topál Dániel, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (HUN-REN CSFK) kutatója is részese annak a nemzetközi és interdiszciplináris szerzői csapatnak, amely a Nature Reviews Earth and Environment című folyóiratban jelentetett meg új cikket.

A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a jégtakarók változékonyságáról és azok szélsőséges olvadási eseményeiről nemcsak a ma megfigyelhető rövidebb távú változások tanulmányozásával szerezhetünk kulcsfontosságú információkat, hanem a jégtakarók viselkedésének hosszabb távú vizsgálatával is.

A kutatás hangsúlyozza a jég-légkör-óceán kölcsönhatások éves, évtizedestől az évezredekig terjedő időskálán való tanulmányozásának fontosságát.

A Topál Dániel által vezetett szekció a légkör által vezérelt jégolvadási folyamatok jobb megértését hangsúlyozza. A kutató szerint a grönlandi és az antarktiszi jégtakarók felett megfigyelt felmelegedési folyamatok pontos fizikáját a modern globális éghajlati modellek nem pontosan szimulálják, ez pedig súlyosan befolyásolja a globális tengerszint-emelkedés jövőbeli előrejelzéseit.

Topál Dániel felhívta a figyelmet arra, hogy a jégtömeg jövőbeli változásainak előrejelzését javítani lehetne azzal, ha a szimulált jég-légkör kölcsönhatásokat kijavítanák. "Az, hogy észrevettük ezt a problémát, az első lépés ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a kapcsolódó előrejelzési bizonytalanságokat. A műszeres mérési kampányok kiterjesztését és a modellek célzott kiértékelését egyaránt ösztönözzük" - hangsúlyozta.

"Az, hogy az Antarktisz és Grönland óriási jégtakarói hogyan reagálnak a folyamatban lévő éghajlatváltozásra, döntő fontosságú a jövőbeli tengerszint emelkedés mértékét illetően" - emelte ki Edward Hanna, a kutatás vezető szerzője. Magyarázata szerint a jégtakarók tömegvesztése nem egy egyszerű, egységes válasz az éghajlat felmelegedésére, hanem például rövid távú (jellemzően néhány napos) extrém olvadási események, valamint a part menti jégtáblák katasztrofális leszakadása, amely relatíve gyorsan bekövetkezhet és egyszerre nagymennyiségű jeget juttat az óceánba.

"A jégtakaró változékonyságának mintázatai, folyamatai és hatásai azonban a napoktól az évezredekig terjedő különböző időskálákon nem eléggé pontosan ismertek. Az egyszerre több időskákán történő változékonyság figyelmen kívül hagyása pedig torz előrejelzéseket eredményezhet" - figyelmeztetett a kutatás vezetője.

A közlemény szerint a tanulmány az Ice Sheet Mass Balance and Sea Level (ISMASS) szakértői csoport, a World Climate Research Programme's Climate and Cryosphere projektje, valamint a Scientific Committee on Antarctic Research és az International Arctic Science Committee támogatásával megvalósult "Ice Sheets: Weather vs Climate" workshop eredményeként jött létre.