Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója a Megelőző - ("Kalandozó"?) hadjáratok című előadásában kiemelte, hogy a magyar gondolkodást sokáig az határozta meg, hogy a magyar hadjáratok nem rablóhadjáratok voltak - mint például a viking támadások, a keresztesek 1204-es bizánci hadjárata vagy Róma 1527-ben történt kifosztása - hanem a magyarság számára dicsőséget hozó, preventív céllal megvívott ütközetek.

Ez az elképzelés később - főképp nyugati hatásra - megváltozott és a kalandozásoknak egy erősen pejoratív megítélése lett - tette hozzá Kásler Miklós.

A főigazgató kiemelte, hogy ha a kalandozó hadjáratok által felvetett kérdésekről a magyar kutatók konszenzusra jutnak, akkor könnyebben próbálhatják meg nézőpontjukat elmagyarázni a nyugatiaknak.

Kásler Miklós előadásában úgy vélte, hogy a korszak magyar hadjáratait csak akkor nevezhetjük rablóhadjáratoknak, ha minden egyéb hadjáratot rablóhadjáratnak nevezünk. Ezekhez a küzdelmekhez ugyanis olyan szállítóeszközökre volt szükség, mint a vikingeknél a nagy mennyiségű hajó, vagy Nagy Károly hadjáratai során a szekerek sokasága. Ilyen eszközök azonban nem voltak a magyaroknál - tette hozzá.

A magyar kalandozásokban soha nem vett részt a mintegy 60 ezer fős, teljes magyar haderő, a gyalogos haderő pedig nem volt jellemző az ütközetek során - emelte ki a főigazgató.

A hadjáratok hatósugara egészen elképesztő felkészültséget mutat, ugyanis a magyarok átkeltek minden jelentős európai folyón és hegységen is, egészen lehetetlen távolságokat megtéve - mondta Kásler Miklós.

Szintén a kalandozások preventív céljára utal, hogy a hadjáratok nem irányultak sem Lengyelország, sem a Kijevi Rusz ellen, mivel a magyarok nem féltek attól, hogy ott olyan hatalmi centrumok épülnek ki, mely veszélyeztetné őket - húzta alá a főigazgató.

Az ütközetek során a magyarok katonai fölénye egyértelmű volt, a csaták 6-8 százalékát vesztették csak el. A 955-ös augsburgi vesztes csata okairól azonban még fontos kutatásokat kell végezni - hangsúlyozta Kásler Miklós, hozzátéve, hogy a bajorországi összecsapás után nem rendült meg a magyar katonai erő, déli irányba folytak további hadjáratok és a "dicsőséges, megelőző háborúk" tették lehetővé a későbbi időszakban a Kárpát-medence védelmét.

A 9-10. századi magyar támadó hadjáratok régészeti és történeti vonatkozásai elnevezésű konferencián további előadásokat tartanak csütörtökön többek között a honfoglalók legkorábbi Kárpát-medencei nyomairól az újabb régészeti és természettudományos adatok fényében, valamint a 10. századi katonai vállalkozások nyugat-európai hagyatékáról is.

(FOTÓ)