"A Magyar Tudományos Akadémia épülete az első jelentős hazai építészeti vita tárgya volt. Az abszolutizmus korának korlátozott közéleti mozgásterében a magyar kultúra új fellegvára valódi közüggyé vált. Mivel az építkezés fedezetét közadakozásból teremtették meg, az akkori közvélemény joggal érezhette sajátjának a palota sorsát. A vita mindenekelőtt arról zajlott, milyen stílusban épüljön meg" - olvasható az MTA közleményében.

Az Akadémia székházának építéstörténetét Kemény Mária művészettörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetének oktatója ismerteti. Az előadó, aki a 19. század építészettörténetével foglalkozik, kutatásai alapján mutatja be az épületet, amelynek minden köve szorosan kötődik Magyarország legjelesebb személyiségeinek életéhez, életművéhez. Az építés egyik vezetője Ybl Miklós volt, a Díszterem hosszanti terének kazettás tükörboltozatát Schickedanz Albert tervezte, homlokfalain Lotz Károly két hármasképe látható, és a székházban találhatók azok a szobák, amelyeket egykoron Arany János, Bartók Béla és Kodály Zoltán is használt.

Winkler Gábor építész, az MTA doktora, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa előadásában a székház műemléki jelentőségéről és műemléki kezelésének múltjáról beszél. Az Akadémia székháza Budapest első neoreneszánsz épülete volt, a historizmus jegyében valósult meg, amely a mai napig döntően meghatározza a városképet.

Koszorú Lajos építész, a Város-Teampannon Kft. ügyvezetője történeti összefüggéseiben mutatja be az épületet körülvevő terület fejlődését, a városban elfoglalt helyét. Mint a közlemény kiemeli, az építkezés megkezdésekor a Dunához közeli területek még feltöltéses ártérnek számítottak, és csak a 19. század közepén kezdődött meg a rakpartok kiépítése. A székház átadását követően is az épület előtti téren egy ideig még a "sáros földön hajtottak át a konflisok, sétáltak a pesti polgárok, tolták talicskájukat a piaci árusok." Az eltelt 150 év igazolta az építtetők döntését: az Akadémia és a Lánchíd előtti tér a város szívévé vált. Végig kiépült a Duna-part, az épület kialakította maga körül a hozzá méltó környezetet.

A Mérték Építészeti Stúdió építészei, Márton Eszter, B. Terbe Erzsébet és Reith András, akik már számos jelentős fővárosi középület felújítását tervezték meg, Mi dolgunk a Székházzal? című előadásukban azt taglalják, hogy nem csupán értékmegőrzéssel kell foglalkozni, hanem a jövő kihívásaira is fel kell készülni. A székház ablakairól beszélnek előadásukban Bakonyi Dániel és Dobszay Gergely, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épületszerkezettani tanszékének oktatói. A történeti épületek felújítása során ugyanis kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a ház "szemei", az ablakok miként kelnek új életre, hogy a műemléki értékek megőrzésével megfeleljenek a modern kor követelményeinek.

A konferenciáról részletesen az MTA honlapján olvashatnak az érdeklődők.

http://mta.hu/mta_hirei/az-akademia-rejtett-zugai-epiteszet-es-muveszettorteneti-erdekessegek-az-mta-150-eves-szekhazarol-136318/