Az AI elítélte, hogy a többségében bennszülött áldozatok ügyében szinte semmilyen igazságszolgáltatás nem történt.

A két évig tartó vizsgálat eredményeként megszületett jelentés szerint az áldozatok több mint fele vagy politikai aktivista volt, vagy olyan emberek, akik békés, gyakran a pápuai függetlenséggel össze nem függő tiltakozásokon vettek részt. A biztonsági erők gyakorta azzal magyarázták a halált okozó erőszak alkalmazását Pápuán, hogy az igazolható válasz volt a szeparatisták erőszakos megmozdulásaira.

A nemzetközi jogvédő szervezet szerint egyik gyilkosság ügyében sem indult független büntetőjogi eljárás. Az esetek egyharmadában még belső vizsgálat sem volt. Amikor pedig a rendőrség vagy a katonaság azt bizonygatta, hogy belső vizsgálatot tartottak, annak eredményeit nem hozták nyilvánosságra.

Nyolc, halállal végződött esetben kárpótlásként pénzt, illetve sertéseket adtak.

Usman Hamid, az AI indonéziai igazgatója szerint a gyilkosságok, amelyek az elmúlt nyolc évben szinte havi gyakorisággal történtek, komoly foltot ejtenek Indonézia emberi jogi teljesítményén. Hozzátette, a büntetetlenség kultúrájának meg kell szűnnie a biztonsági erőkön belül, az elkövetett gyilkosságokat számon kell kérni a felelősökön.

A függetlenségi mozgalom és a fegyveres felkelés 1963-ban, Pápua Indonézia általi bekebelezésekor kezdődött a természeti kincsekben gazdag, korábban a hollandok által ellenőrzött területen. Az indonéziai hatalom fellépése az elmúlt időkig brutális volt, a bennszülött lakosok, akiket többségében kizártak a régió gazdaságából, szegényebbek, betegebbek és nagyobb eséllyel halnak meg még fiatalon, mint az Indonézia más vidékeinek élők.