A Kúria csütörtöki tájékoztatása szerint a vádlott kártérítési szándékát nem tudták figyelembe venni, mivel az 1604 sértett közül csupán 17 kártérítési igényét térítették meg.

Felidézték, hogy az összesen több mint 483 millió forint kárt, illetve vagyoni hátrányt okozó vádlottat a Fővárosi Ítélőtábla 2016. szeptember 27-én a 49 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntette és 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a vagyonelkobzás tekintetében új eljárást írt elő, egyebekben pedig helybenhagyták az elsőfokú ítéletet, amely a vádlottat halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte és kimondta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A másodfokú ítélet ellen a másodrendű vádlott és védője az ítélethirdetéskor enyhítés érdekében fellebbezett.

Az Il Ferro Kft. 2006-ban és 2007-ben több ezer autóssal kötött szerződést reklámok közzétételéről: az autósoknak havonta 50 ezer forintot, új autó vásárlása esetén pedig 40 ezer forintig a havi részlet fizetését ígérték. Cserébe egyszeri 180-333 ezer forintos díjat, új autó esetén pedig 5-10 ezer forintos ügyintézési díjat kértek és kijelölték, hogy a leendő autótulajdonosok melyik kereskedőtől vásárolhatnak. Az ügyészség szerint a vádlottak már 2006 nyarán tudták, hogy a cég tevékenysége hosszú távon nem biztosított, mert a bevételeket jelentősen meghaladták a kiadások, mégis folytatták az ügyfelek gyűjtését. A reklámdíjak folyósítását 2007 márciusában függesztették föl. Az első fokú eljárás során kiderült, hogy a cég nem rendelkezett elegendő induló vagyonnal, az ügyben felkért szakértők véleménye szerint a barterszerződésekből valós bevétele nem származott, a reklámmodell közgazdaságilag fenntarthatatlan volt.