A kínai Tszinhua Egyetem professzorával Eric Hendriks, a Danube Institute vendégkutatója és Eszterhai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs stratégiai- és politikai kutatóintézetének munkatársa beszélgetett.

Jan Hszüetong elmondta: a kínai kormányzat tudatában van annak, hogy milyen különbségek vannak és voltak az egykori szovjet-amerikai hidegháború, majd az azt 1991-től felváltó korszak globalizációs törekvései, valamint a manapság tapasztalható ellenglobalizációs törekvések között. Ezért Peking tovább folytatja az 1978-ben bevezetett, a világ többi része felé nyitó politikáját, ami jelenleg arra irányul, hogy a nemzetközi együttműködés javítása és elősegítése révén próbálja megelőzni egy újabb hidegháború kibontakozását.

A kínai vezetők természetesen azt is látják - tette hozzá -, hogy a nagy nemzetközi erőközpontok közötti verseny egyik meghatározó tényezője a digitális-technológiai újításokhoz való hozzáférés kérdése. Ezért arra törekednek, hogy digitális-technológiai téren a lehető legtöbb országgal működjenek együtt, mert csak így látják lehetségesnek annak a logikának a meggátlását, amely ideológiai alapon szerveződő, elszigetelt, zárt technológiai klubokra szeretné felosztani a világot. E szempontból felhívta a figyelmet a kiberbiztonság fontosságára, hiszen ha egy ország nem képes ennek felépítésére és fenntartására akkor védtelenné, vagy sebezhetővé válik a versenytársaival és az ellenfeleivel szemben.

A professzor szerint Kína külpolitikája alapvetően három célra épül: az amerikai-kínai stratégiai versengés menedzselésére, a globalizáció ellensúlyozására, és a digitális-technológiai fejlődés menedzselésére. A kínai döntéshozók szerinte tudatában vannak annak, hogy országuk felemelkedésének elsődleges akadálya a Kína elszigetelését célzó amerikai stratégia; amit a közkeletű értelmezés szerint csak úgy lehet sikeresen ellensúlyozni, ha Kína képes lesz megállítani társadalmának elöregedését, valamint felgyorsítani a digitális gazdaságát.

Az amerikai fél szerinte igyekszik folyamatosan a saját érdekeinek megfelelően módosítani a nemzetközi kereskedelem szabályait, amit ideológiai és politikai nyomásgyakorlással igyekszik megtámogatni. Ezért Kína jövője szempontjából meghatározónak tartja, hogy milyen sikerrel tudja tovább építeni a pandémia után újraindított nyitási politikáját, melynek célja, hogy minél több külföldi befektetőt vonzzon, miközben ő maga is igyekszik tovább erősíteni gazdasági pozícióit világszerte. A professzor véleménye szerint ugyanis csak a moderált versengés megőrzése teheti elkerülhetővé a vezető szerepre törő nagyhatalmak összeütközését, vagyis az együttműködésnek nem lehet alternatívája a leválasztás és az elszigetelés politikája.

A mai kor legfőbb kihívásait Jan Hszüetong abban látja, hogy a liberálisnak nevezett demokráciafelfogás az emberi jogokra hivatkozva korlátozhatja-e az egyes országok szuverenitását; hogy az Egyesült Államok meddig tudja fenntartani a globális világban fenntartott vezető szerepét valamint azt, hogy a globális hatalom felé, vagy a decentralizáció felé történhet inkább elmozdulás.
.