A UK in a Changing Europe (Az Egyesült Királyság a változó Európában) nevű, elsősorban az Európai Unió és az Egyesült Királyság gazdasági-kereskedelmi kapcsolatrendszerének kutatására szakosodott elemzőház és a Public First nevű közpolitikai kutatócsoport közös vizsgálata szerint a felmérésbe bevont 4005 felnőtt brit állampolgár 52 százaléka úgy tartja, hogy a Brexit rosszul vagy nagyon rosszul végződött, és mindössze 9 százalék mondta azt, hogy az ország jól vagy nagyon jól járt a kilépéssel.

A válaszadók 60 százaléka közvetlenül a Brexitet okolja az elmúlt évek kiugró inflációjáért, az ezt kísérő megélhetési válságért és általában a brit gazdaság teljesítményének hanyatlásáért.

Alig 15 százalék adott kifejezést annak a véleményének, hogy a brit EU-tagság megszűnése kedvező hatást gyakorolt a gazdaságra, 43 százalék szerint ugyanakkor a Brexit miatt Nagy-Britannia vesztett befektetési vonzerejéből.

Azok közül, akik szerint a Brexitnek rossz vagy nagyon rossz vége lett, 74 százalék jósolta azt, hogy az EU-tagság megszűnésének soha nem is lesznek kedvező eredményei.

Arra a kérdésre, hogy az utóbbi időben általuk tapasztalt negatív jelenségek mennyiben tulajdoníthatók a Brexit hatásainak, 47 százalék válaszolta azt, hogy az országszerte rendre kialakuló élelmiszerhiányokért teljes egészében a Brexitet okolja, és további 36 százalék gondolja úgy, hogy a jelenségért legalább részben a Brexit felelős.

A fogyasztói árak emelkedését a válaszadók 19 százaléka szerint kizárólag, 41 százalék szerint részben a Brexit okozza.

Arra a kérdésre, hogy Nagy-Britannia a kilépés óta hatékonyabban tudja-e ellenőrizni határforgalmát, mint a Brexit előtt, 36 százalék válaszolt úgy, hogy a Brexitnek semmiféle hatása nem volt a határok ellenőrzésére, 18 százalék pedig úgy vélekedett, hogy a brit EU-tagság idején erőteljesebb volt a brit ellenőrzés a határok felett, mint most.

A brit EU-tagságról 2016-ban tartott népszavazáson a kilépésre voksolók kerültek szűk, 51,89 százalékos többségbe. A Brexit-párti tábor kampányának egyik fő érve az volt, hogy EU-tagként Nagy-Britannia nem tudja megfelelően ellenőrzés alatt tartani a bevándorlást.

A brit statisztikai hivatal (ONS) éves összesítése szerint tavaly soha nem mért szintre emelkedett a bevándorlás: 2022 egészében - két évvel a brit EU-tagság megszűnése után - 1,2 millióan érkeztek Nagy-Britanniába tizenkét hónapot meghaladó időtartamú letelepedés céljából, 221 ezerrel többen, mint egy évvel korábban.

Nagy-Britannia 2020. január 31-én távozott az EU-ból. Az uniós tagság megszűnése utáni 11 hónapos átmeneti időszak lejártával, 2020 végén az ország az EU egységes belső piacáról és vámuniójából is kilépett, a konzervatív párti brit kormány ugyanis nem akarta teljesíteni azokat a feltételeket - mindenekelőtt az EU-állampolgárok szabad nagy-britanniai letelepedésének és munkavállalásának jogát -, amelyek e két integrációs vívmányhoz elválaszthatatlanul kötődnek.