Kissingert, aki Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége idején töltötte be a külügyminiszteri tisztséget, százéves korában, Connecticut állambeli otthonában érte a halál szerda este.

David Cameron brit külügyminiszter csütörtöki nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy Henry Kissinger, "a nagyszerű államférfi és mélységes tiszteletnek örvendő diplomata nagyon fog hiányozni a világpolitika színpadáról".

Cameron szerint Kissingert még százévesen is "gondolatokkal teli, sugárzó bölcsesség" jellemezte.

A brit külügyminiszter felfedte, hogy alig néhány hónappal ezelőtt is megvitatott a néhai amerikai politikussal olyan horderejű ügyeket, mint az ukrajnai háború, az Irán jelentette fenyegetés, vagy az Oroszország és Kína támasztotta új kihívások.

Boris Johnson volt brit miniszterelnök csütörtöki megemlékezésében a diplomácia, a stratégiai gondolkodás és a béketeremtés óriásának nevezte Henry Kissingert.

Johnson szerint ha valaha is létezett egy olyan személyiség, aki békét tudott teremteni és rajongott a harmonikus kapcsolatokért, azt Henry Kissingernek hívták.

"A világnak most is szüksége lenne rá" - hangsúlyozta méltatásában a volt konzervatív párti brit kormányfő.

Tony Blair, aki 1997 és 2007 között a jelenlegi legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt vezetőjeként volt Nagy-Britannia miniszterelnöke, az általa alapított közpolitikai elemzőműhely (Tony Blair Institute for Global Change) honlapján közzétett csütörtöki megemlékezésében úgy fogalmazott: ha a diplomácia legmagasabb szintű művelését lehetséges művészetnek nevezni, akkor ennek Henry Kissinger volt a művésze.

Blair szerint Kissinger kiemelkedő tehetsége mindenekelőtt abban állt, hogy képes volt a legösszetettebb diplomáciai problémák legkülönbözőbb elemeiből egységességükben és teljességükben bámulatra méltó megoldásokra jutni.

Mindebben a legszokatlanabb az volt, hogy a néhai amerikai külügyminiszter nem csupán elemezte ezeket a problémákat, hanem válaszokat is talált rájuk - tette hozzá a volt brit miniszterelnök.

Tony Blair hangsúlyozta: mint mindenkit, aki a nemzetközi politika legnehezebb problémáival szembesül, Kissingert is érték bírálatok, sőt elítélő nyilatkozatok is, cselekedeteinek mozgatórugója azonban nem a "nyers reálpolitika", hanem mindig is a szabad világ őszinte szeretete és megvédésének szükségessége volt.