Eszterhai Viktor a stratégiát ismertetve azt mondta, hogy kezdetben az Egy övezet, egy út inkább egy vízió volt, válasz az Egyesült Államok hegemóniájának 2008-as megingására. Kínának ekkor újra kellett értékelnie a helyzetét, és úgy döntött, hogy megpróbálja átalakítani a nemzetközi környezetét, és új összeköttetéseket teremt a különböző régiókkal.

Pár évvel később alakult ki a külpolitikai stratégia arról, hogyan is kellene megvalósítani a víziót - tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy mennyiben voltak sikeresek a BRI projektek, azt válaszolta, nehéz megítélni, mivel a külső kínai projekteket és a BRI projekteket nehéz elkülöníteni.

Elsősorban ott lehetnek sikeresek ezek a projektek, ahol alternatívát kínálnak a nyugat helyett, ahol a nyugati tőke nem elég, a Balkánon például Kína komoly befektető lett - mondta a kutatási igazgató.

Eszterhai Viktor szerint a koncepció kezdettől a kölcsönös előnyöket hangsúlyozta a résztvevő országok számára, mivel azzal mindenki nyer, ha két pontot összekötnek. De nem egyformán nyer, mert Kína mindig többet akar nyerni, új centrum akar lenni, amelyhez asszimetrikusan kapcsolódnak régiók - jegyezte meg a kutatási igazgató.

Eszterhai Viktor felhívta rá a figyelmet, hogy a BRI projekteknél sokszor probléma, hogy a célország rosszul tervezi meg a beruházásokat, ezért az nem hatékonyan valósul meg. Ezért - szerinte - a jövőben Kína valószínűleg jobban odafigyel majd a hatékonyságra, nem csak megépíti és finanszírozza a projekteket, mint eddig.

Friedmann Viktor, a Budapesti Metropolitan Egyetem dékánhelyettese úgy vélekedett, hogy eredetileg szlogenként indult az Egy övezet, egy út kezdeményezés, Hszi Csin-ping kínai elnök vezető pozíciójának kinyilatkoztatása volt, és a külpolitika csak később jelent meg benne.

A projekt sikereiről azt mondta, hogy Délkelet-Ázsiában, Malajziában, Indonéziában, Laoszban, Kambodzsában sikeres infrastrukturális fejlesztések valósultak meg, Kína közvetlen szomszédságban igazán jól működött.

A BRI jövőjével kapcsolatban azt mondta, hogy szerinte már elkezdett átalakulni a stratégia, nagyobb infrastrukturális projekteket már leállítottak, kisebb ambíciójú projektekben vesznek részt, és olyan új témákat is nyitottak mint az oktatás.

Kusai Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, volt pekingi nagykövet egyetértett azzal, hogy valóban vízióként indult a kezdeményezés, és elmondta, hogy Kínában hangoztatták is, hogy ez nem stratégia, hanem csak általános irányvonal.

A külvilág reagálása miatt vált később stratégiává, ugyanis az Egyesült Államok, Japán, majd Európa is elkezdett alternatív víziókat kínálni, ez pedig rákényszerítette Kínát, hogy konkrét stratégiává alakítsa a kezdeményezést - jegyezte meg.

A kezdeményezéssel Kína az "afroázsiai szuperkontinenst szerette volna újrakábelezni gazdasági értelemben", hogy már ne csak "Rómába", azaz Nyugat-Európába, hanem Kínába is vezessenek utak. Mostanra ott tart a kezdeményezés, hogy Kína minden erejével meg akarja menteni a globalizációt, a jelenlegi világrendet, de erre nem képes, és ahhoz sem elég erős, hogy a jelenlegi struktúrában átvegye az Egyesült Államok helyét, csak ezt még nem látja be.

Véleménye szerint a kezdeményezés újrahangolása egyszer azt jelenti majd, hogy Kína már csak a közvetlen környezetében lévő régiókra koncentrál.