A külpolitikában "héjaként" számon tartott McCain azt veti a Trump-kormányzat diplomáciájának szemére, hogy szerinte lemondott mind az amerikai értékrendről, mind a világszerte elnyomástól szenvedő áldozatokról.

Véleménycikkével az arizonai szenátor Tillerson múlt héten, a külügyminisztérium munkatársainak tartott gyűlésén elmondott beszédére reagált. Tillerson akkor az amerikai külpolitika prioritásainak megváltozásáról beszélt, s a többi között leszögezte, hogy a Trump-kormányzat részben nem kívánja másokra erőltetni az amerikai értékrendet, részben pedig nemzetbiztonsági érdekeinek sikerét nem köti az amerikai értékrend meghonosításához, így az emberi jogok betartásához.

McCain úgy véli, ezzel az állásfoglalással Tillerson külügyminiszter a világban élő elnyomottaknak küldött üzenetet, mégpedig azt, hogy ne tekintsenek reménységgel az Egyesült Államokra. "A politikánkat az érdekeink szolgálatába állítjuk, s ezeknek nincs közük értékrendünkhöz. Vagyis ha (Tillerson) történetesen elnyomókkal fűzi szorosra kapcsolatainkat, amelyek így szolgálhatják nemzetbiztonsági és gazdasági érdekeinket, akkor sok szerencsét hozzá! De magára marad" - írta McCain, aki jelenleg a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának elnöke.

Az arizonai politikus emlékeztetett a saját példájára. Mint írta: a vietnami háborúban hadifogolyként ő és fogolytársai fellélegeztek, amikor megtudták, hogy az amerikai kormányzat nem hagyta magukra őket. Mint fogalmazott, ellenkező hírek esetén "néhány fogoly feláldozta volna a becsületet, hogy enyhítsen a kínzásokon".

McCain példaként hozta fel Natan Scsaranszkij volt szovjet emberi jogi aktivista, valamint az egykori Szovjetunió más ellenzékijeinek ügyét is, akik Reagan elnök őket támogató állásfoglalásaiból merítettek bátorságot, és ennek köszönhetően emigrálhattak végül.

A republikánus szenátor szerint az emberi jogoknak változatlanul elsőbbséget kell élvezniük az amerikai külpolitikában, mert az Egyesült Államok "lelkiismeretes ország". McCain "őrültnek" minősítette azt az álláspontot, miszerint "a realizmus és az idealizmus összeférhetetlen", és szerinte annak feltételezése is őrültség, hogy "az amerikai hatalmat és gazdagságot megterheli az igazságosság, az erkölcsösség és a lelkiismeretesség megkövetelése". Végső soron - írja -, az új külpolitikai irányvonal az amerikai hírnevet teszi kockára, azt a hírnevet, amely az amerikai nemzetet "eredményeiben, identitásában és tartós befolyásában megkülönbözteti a világ minden más nemzetétől".