A nagy nyertes a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP), amely Ausztria legerősebb pártja lett. Vezetője, Sebastian Kurz elmondhatja magáról, hogy 24 évesen államtitkár, 27 éves korában külügyminiszter lett, 31 évesen pedig minden bizonnyal kancellár lesz, és mindenképp rendkívüli karriert mondhat magának. A másik nyertes a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ ), amely a legfrissebb, de még mindig nem végleges eredmények szerint a második helyért verseng az eddigi nagykoalíció nagyobbik pártjával, az Osztrák Szociáldemokrata Párttal (SPÖ). A szociáldemokraták lényegében azt az eredményt őrizték meg, amelyet 2013-ban a korábbi pártelnök-kancellárral, Werner Faymann-nal értek el. A baloldal igazi katasztrófája, hogy a korábban kettészakadt Zöldek valószínűleg nem érik el a parlamenti bejutáshoz szükséges 4 százalékos küszöböt - vélekedett az elemző.

Kiss J. László emlékeztetett arra, hogy gyakorlatilag 1970 óta - leszámítva a 2000 és 2005 közötti időszakot, amikor a néppárti Wolfgang Schüssel volt a kancellár - Ausztriában mindig szociáldemokrata kancellárok voltak. A konzervatív Sebastian Kurz győzelme most azt jelenti, hogy megszakad a kancellárok személyével kapcsolatos eddigi baloldali hegemónia.

A jövőbeni koalíciót illetően ugyanakkor mindenki rendkívül óvatosan nyilatkozott, hiszen a végleges eredményt csak csütörtökön hozzák nyilvánosságra. Maga a győztes, Sebastian Kurz is azt hangsúlyozta, hogy mindenkivel tárgyalni kíván, mert - mint fogalmazott - a nagy változásokhoz kétharmados többségre van szükség. Elemzők szerint ugyanakkor a legvalószínűbb mégis egy jobboldali néppárti-szabadságpárti koalíció. Matematikailag lehetséges lenne a nagykoalíció folytatása is, azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ezt a szavazók többsége elutasította.

A tavalyi államfőválasztás eredménye is azt mutatta, hogy először a második köztársaság történetében nem a két nagy párt jelöltjét választották meg köztársasági elnöknek, hanem Alexander Van der Bellen személyében a Zöldek jelöltje lett az új államfő. Ez már akkor is azt jelezte, hogy a választók "piros lapot" mutattak fel a nagykoalíciós rendnek.

A szakértő szerint a közelmúltban tartott németországi választásokhoz hasonlóan a választás Ausztriában is egyfajta utólagos népszavazás volt a menekültválságról. A menekültügynek a pártszakadás mellett jelentős szerepe van abban, hogy a Zöldek pártja nem jut be a parlamentbe, mint ahogy abban is, hogy a szociáldemokrata párt nem tudta növelni szavazatainak számát.

Sebastian Kurz sikeréhez a szakértő szerint döntő mértékben járult hozzá a menekültválságban elfoglalt álláspontja. Elég emlékeztetni arra, hogy Kurz volt az, aki megszervezte a nyugat-balkáni országok bécsi találkozóját, amely a balkáni útvonal lezárásához vezetett. Fiatalsága, illetve személyisége mellett sikerében meghatározó szerepet játszottak az általa sürgetett menekültügyi szigorítások.

Kiss J. László szerint kérdés, hogy az Ausztriában bekövetkezett jobbratolódás milyen hatással lehet a külpolitikára, vajon a konzervatív néppárt győzelme és a szabadságpárttal való esetleges koalíció külpolitikai téren vezethet-e "keleti eltolódáshoz". A pártok - beleértve a menekültügyben nagy irányváltást végrehajtó szociáldemokratákat is - szinte versenyeztek abban, hogy miként lehetne szigorítani a menekültpolitikát. Ezen a téren mindenekelőtt a szabadságpárt, de a néppárt is közel került a visegrádi országok politikájához. Az FPÖ már korábban is hangsúlyozta azt, hogy nyitott Közép-Európa, a visegrádi országok felé. A párt vezetője, Hans-Christian Strache a kampányban még a V4-tagságot sem zárta ki.

Más téren ugyanakkor sok a különbség Ausztria és a visegrádi országok között. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Ausztria semleges, míg a visegrádi országok a NATO tagjai. Mint ahogy arról sem, hogy a visegrádi országokban alacsonyabb, Ausztriában magasabb a bérszint. A választási kampányban még a szociáldemokraták részéről is tapasztalható volt annak hangsúlyozása, hogy a visegrádi országok munkaerejének "szociális dömpingje" az osztrák munkaerőpiacot veszélyezteti. Ugyanez a különbség vonatkozik az atomenergia kérdésére is, Ausztriában alkotmányosan tilos atomerőművek építése, miközben a visegrádi államokban más a helyzet.

Kiss J. László szerint Brüsszel és Bécs kapcsolatában problematikus lehet, ha a szabadságpárt lesz a koalíciós partner. A Kurz és Strache által képviselt migrációs politika jelentősen eltér a brüsszeli hivatalos vonaltól, és 2018 második felében Ausztria lesz az Európai Unió soros elnöke.

A jövőbeni koalíciót illetően valószínűleg az államfőnek is lesz "egy-két szava". Tavaly Van der Bellen elnök még úgy fogalmazott, hogy ha a szabadságpárt nyer, nem fogja minden körülmények között felesketni.

Mindez azt jelenti, hogy vannak érzékeny pontok a Brüsszellel való viszonyban és belpolitikai téren is, ami nagy feladatot jelenthet Sebastian Kurz számára - értékelte a szakértő, aki szerint ahhoz ugyanakkor semmi kétség nem fér, hogy az új osztrák kormány menekültpolitikai filozófiájában a visegrádi országokhoz közelebb fog állni.