Lusztig Imre 1924. június 10-én született Hódmezővásárhelyen, és a helyi református gimnáziumában érettségizett 1942-ben. Eredetileg zenei pályára készült - kiválóan zongorázott, tangóharmonikázott és énekelt -, azonban a zsidótörvények korlátozásai miatt nem mehetett tovább a felsőoktatásba, ezért szakmát kellett tanulnia. Választása végül a fényképészestre esett, és így lett 1942 augusztusától Plohn József (1869-1944) egyik utolsó tanítványa.

A második világháborút követően tett fényképész mestervizsgát. Néhány évig önálló műtermet működtetett, majd az államosítás a Fényképész Szövetkezetbe kényszerítette, amelynek alig több mint egy évig, 1951-52 között volt tagja, illetve elnöke.

Legendás és közismert, Kálvin tér 3. szám alatti műtermét iparengedélyének ismételt kiváltását követően, 1957. március 17-én nyitotta meg, ahol 46 évig dolgozott. Több hazai és nemzetközi fényképkiállításon eredményesen vett részt fotóival. Számos oklevelet, szakmai elismerést kapott. A hatvanas-hetvenes években főleg igazolványképeket, családi, esküvői és gyermekfotókat készített, majd 1980-as évektől - nyugdíjba vonulását követően - leginkább tablófotózást vállalt. Számos helytörténeti könyvben jelentek meg reprodukciói és fotói. 2003. szeptember 9-én hunyt el.

A Lusztig Imre (1924-2003), a zeneértő fényképész emlékezete című kiállításon a fotográfus több mint fél évszázados pályafutásának alkotásaiból látható válogatás, főként családi, portré-, csoport- és tablóképekből. A fotók mellett a szeptember közepéig látható tárlaton tangóharmonikája, műtermének ikonikus majolika padlóvázája és fényképészeti eszközei is helyet kaptak. A pénteki megnyitó követően, szombaton, a múzeumok éjszakáján a kiállítást rendező Bernátsky Ferenc helytörténész-muzeológus tárlatvezetésen kalauzolja az érdeklődőket a Lusztig-fotográfiák között.