Gyémánt László hangsúlyozta: még mindig nem tudja elhinni, hogy odaítélték neki a díjat, amelyre korábban már többször terjesztették fel, annak idején még Darvas Iván színész is küzdött azért, hogy megkapja az elismerést.

"Örülök a Kossuth-díjnak és merem remélni, hogy meg is érdemeltem" - hangsúlyozta a kalandos életű festőművész.

"Nagyapám gyakran elvitt a Szépművészeti Múzeumba, ahol gyönyörű képeket láttam" - mesélte, hozzátéve, hogy ezek a múzeumlátogatások indították el a pályán.

Festészetének fő vonulata az 1960-as évektől folyamatosan alkotott dzsesszképek sorozata. Mint mondta, mindig dzsesszzenére dolgozik - annak idején nagymamája is azt hallgatta, de abban az időben nem tartották pódiumra termett műfajnak. Felidézte azt is, hogy gimnazista korában, "az 1950-es évek félelmetes és sötét időszakának" ellenére nagy éjszakai élet volt Budapesten. "A dzsesszzene a mi generációnké volt, főként az életforma" - mesélte.

Mint mondta, sokat köszönhet a budapesti Képzőművészeti Gimnázium egykori tanárának, Viski Balás Lászlónak is, aki megtanította rajzolni. "A Balás-növendékeket ma is meg lehet ismerni, köztük van például Konkoly Gyula, Lakner László vagy Méhes László is" - sorolta a művész.

Életútját felidézve beszélt arról is, hogy 1970-ben Kölnbe utazott egy magyar művészcsoportnak szervezett kiállításra. Úgy gondolta, nincs visszaút Magyarországra, Londonba ment, ahol később megkapta a letelepedési engedélyt. Távollétében itthon két év négy hónap börtönbüntetésre ítélték. A brit fővárosban nem találta a helyét, ezért 1972-ben Bécsbe költözött, ahol magán rajziskolát nyitott. Legnagyobb kiállításának is Ausztria, a welsi modern múzeum adott otthont.

"Életem termékeny időszakát nem itthon töltöttem, hiszen 35 évesen mentem el, ekkor voltam fizikailag és szellemileg is a csúcson. A távollét nagyon sok negatívumot jelentett számomra" - fogalmazott.

Hazatérése után, 1986-ban nagy sikerrel mutatkozott be gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban. Felterjesztették a Munkácsy-díjra, amelyet azonban nem kaphatott meg. Szeretett volna a képzőművészeti főiskolán tanítani, de mert erre nem nyílt lehetősége, 1987-ben megalapította az Óbudai Festőiskolát.

Olyan sikeres képzőművészeket nevelt ki, mint Zoltai Bea vagy Adorján Attila. "Dacára annak, hogy nem volt időm sokat festeni, mégis elégtétel volt számomra, hogy létrehoztam egy ellenfőiskolát" - mondta Gyémánt László.

Felidézte néhai felsége, Krisztina alakját, aki 22 év házasság után súlyos betegségben hunyt el 2011-ben. Emlékeztetett arra, hogy neje emlékére Kárpáti Tamás, a Premier magazin főszerkesztője megalapította a Krisztina-díjat, amelyet minden évben egy olyan művész feleségének ítélnek oda, aki jelentősen hozzájárult egy művészi életút gazdagodásához.

Krisztina halála után néhány évvel, az Óbuda Festőiskola egykori tanítványainak rendezett emlékkiállításon találkozott újra Ardey Edina festőművésszel, akit feleségül vett. Jelenleg közös kiállításra készülnek a zalaegerszegi zsinagógában.

Gyémánt Lászlónak július 26-án nyílik retrospektív tárlata az Újpest Galériában.