Előrebocsátom, a fejemben kismillió olyan forgatókönyv volt, ami ha teljesül, akkor jogosnak vélt haragot éreztem volna a csapat teljesítménye iránt. De nem ilyen forgatókönyv íródott tegnap. Hanem olyan, ahol sportemberhez méltóan odatették magukat a srácok. Mindig úgy éreztem, hogy Bombaccsal nem vagyok igazán kibékülve, ám a tegnapi teljesítménye előtt meg kell emelnem kalapom. Az első félidőben ihletetten játszott, de nem csak ő, hanem az egész csapatnak ment. Bánhidinek szokásosan, Sigurmannsonnak is a kiváló meccse volt ez, a védelem pedig kiválóan muzsikált. Csak sajnos nem tartott ki 60 percig. Lehet, ekkora tempót nem is lehet addig bírni, és a Vardar is taktikus volt.
Az, hogy mi történt az utolsó percben, és hogy milyen szóváltások voltak a párharc alatt, itt kár is kommentálni, én ebbe nem szállok be.
A Szeged, ezen kiesése után kijelenthetjük, remek idényt produkált a BL-ben, és büszkén állhat a következő szezonok elé. Most hiszek a szurkolók, a vezetőség, az edzők, és elsősorban a játékosok ígéretének. A tegnapi produkciót látva, azt gondolom, van alapjuk. Ez már nem az a “majd jövőre sikerül” érzés, amikor igazából semmi esély sem volt, de mindenki elkaphat egy jó meccset. Nem erről van most szó. A Szeged megérett a Final Fourra, ám sajnos a Vardar is, és igazából minimum 7-8 csapat a BL-ből. Dehát a Final Fourba csak 4 együttes juthat be. . Mindkettő beléphetett volna azon a bizonyos ajtón, ez a sport, most a Vardarnak sikerült.
Lehetne itt most taktikáról beszélni, ki volt ebben a jobb. Mire készült vagy mire nem készült fel a csapat, ki nem játszott, és miért nem. De ami a legfontosabb, nekem, mint szurkolónak, hogy a csapatomat férfiként, bikaként, oroszlánként, ahogy tetszik, láttam küzdeni, éppen ezért megkaptam a vasárnap esti szórakozásomat. És mit is kívánhatnék többet? Na jó, még egy bajnoki címet, 2019-ben is!
Boros Tamás
(Webrádió)
Galériánk
Véleménye van? Szóljon hozzá!