És ehhez hasonló közhelyek jutottak az ember eszébe a szombati PSG elleni meccs után. Valamint az, hogy ez több volt, mint egy győzelem. Na nem azért, mert a Szeged így mondjuk előzött volna. Még azt sem mondom, hogy éppen sokkal előnyösebb helyzetbe került, mert nem tudom, ki az, aki ellen pontot veszítenie a párizsi csapat. Márpedig 2-vel több pontot kellene hullajtania, mint a Szegednek. Nem állítom, hogy lehetetlen, de minden pénzemet nem merném rátenni. Sőt. Ellenben még az sem igaz, hogy pusztán a Szeged győzelmének örülök e meccs kapcsán. Hanem annak, hogy ez nem egy óriási bravúr volt. Hogy nem arról van szó, hogy csak a csillagok álltak szerencsésen Újszeged fölött november 24-én este, hanem arról, hogy a Szeged azt a játékot, amit játszott alapból tudja. Hogy a magabiztosság azt jelenti, ezt a fiúk tudják hozni hétről hétre, még ha nyilván előfordul 1-1 gyengébb nap, produkció is. Ezért nem vezetett egyszer sem a Párizs, és a végén sem volt nagyon benne az, hogy a Szegednek kicsúszik a meccs a kezéből. Egy kicsit talán igen, de már korábban is szó volt róla, a Szeged megtanult nyerni.

Mint ahogy nem arról volt szó, hogy 1, esetleg 2 valaki vitte a hátán a csapatot. Mert persze ott volt a magát egyre inkább Szegeden is megtaláló Mirko, vagy a 8-ból 8 hetest értékesítő, szintén önmagára találó Sigurmannsson, aki nem mellesleg 3 szép akciógóllal is észrevetette magát. De Bánhidi és Bodó akkor tett hozzá, amikor nagyon kellett. Végre Gaber sem hagyta magát támadásban elnyomni, védekezésben ismét hasznos volt. Sostaric sérülése után Pedro jól szállt be a meccsbe, és ha már a spanyoloknál tartunk, Canellas igazi vezére volt a csapatnak. Gyenge pont nem is volt, de jól tudtuk, a PSG csak így verhető meg. Hogy ez mire lesz elég? A második helyhez már szinte bizonyosan, mert az üldözők ismét távolodtak, és egymással versenyeznek, nem a PSG-Szeged duóval. A harmadik és a nyolcadik helyezett között 2 pont a különbség, most éppen a Celje és a Zagreb áll kiesésre, de 9 forduló után ez gyakorlatilag lényegtelen is.  

A másik felső ági csoportban ellenben bajban van a Montpellier, és hiába csak 2 pont a hátrányuk a 6. helyezett Bresthez képest, most éppen hazai pályán kikaptak a Kristianstadtól, amelynek jobbszélsőjéről, a most 18 éves Valter Chrintzről még sokat fogunk hallani. A Veszprém múlt szerdai napja is egy kapusról szólt, Mikler Rolandról, aki őrületbe kergette a Löwen játékosait, ráadásul hazai pályán. Sok szegedi szurkoló szerette az utóbbi hetekben fricskázni a Veszprémet, bevallhatóan, a cikk írója is. Ha azonban komolyra fordítjuk a szót, a Veszprém most úgy tűnik, visszanyerte azt a formáját, és lehet, elnyeri azt a helyet a csoportban, ahova ő való. Ha kitekintek a Bajnokok Ligájából, azt látom, hogy ennél egyenlőbb sosem volt a két csapat egymáshoz képest, és ez végletekig kiélezett döntőt vetít előre. Távirati módon, nem tudni, hogy ki fogja megállítani a Barcelonát. A Kielcének sem sikerült hazai pályán, a katalánok magabiztos és rendkívül sok gólos 42-36-os győzelmet arattak.

A következő nehéz erőpróba azonban már itt van a Szeged előtt, a Flensburg ellen. A csapat olyan, hogy bármelyik játékost elő lehet húzni a kalapból. Nem csak a végeredmény megjósolhatatlan, hanem hogy kinek jön ki jól a lépés.

A Veszprém pedig vasárnap 19 órától lökheti még mélyebbre a címvédő Montpelliert. Nem lennék most a franciák helyében.

Boros Tamás