Vasárnap délelőtt előbb az egykori téglagyári gettó bejáratánál emelt emlékoszlopnál tartanak koszorúzással egybekötött megemlékezést, majd a halálba küldött munkaszolgálatosok, deportáltak emléke előtt az Új Zsinagógában gyászistentiszteleten hajtanak fejet.

Kedd este a szegedi nagyállomás emléktáblájánál rendez kegyeleti megemlékezést a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség helyi egyházközsége.

Szegeden a gettósításra vonatkozó polgármesteri rendeletet 1944. május 17-én adták ki. A zsidók nem hagyhatták el a számukra kijelölt területet, és semmiféle kapcsolatot nem létesíthettek a külvilággal. A zsúfoltságot, az egészségügyi kellékek hiányát és a mind rosszabb élelmezési helyzetet súlyosbította, hogy megszakították a gettó áram- és gázellátását.

A városban már hetekkel korábban gyűjtőtábort jelöltek ki - a Pick szalámigyár egyik sertésólában, valamint a kis zsinagógában - mintegy 2200 délvidéki, elsősorban adai, magyarkanizsai és zentai zsidó számára. Őket Bajára szállították, majd valamennyiüket Auschwitzba deportálták május végén.

Júniusban Szeged és térsége valamennyi zsidó lakóját a szegedi téglagyár területére zsúfolták. Az egykori gyár területén kialakított gyűjtőtáborba kilencezer ember érkezett a városból és a környező településekről, többek között Hódmezővásárhelyről, Makóról, Kiskunhalasról.

A gyűjtőtáborból június 25-28. között három vonat indult Auschwitzba és a Bécs melletti Strasshofba. A kutatások szerint az 1940-es évek 5600 fős szegedi zsidóságából több mint kétezer ember vált a holokauszt áldozatává, több mint hatszázan pedig munkaszolgálatosként vesztették életüket.