Barok István karakán ember volt, nem ismert megalkuvást, így amikor szeretett iskolájának a nevét megváltoztatták, azonnal felszólalt a névváltoztatás ellen, sőt a mozgalom élére is állt. Hiába küzdöttek azonban Ságvári Endre nevének megtartásáért, még fáklyás menetet is szerveztek, de a döntéshozók rendíthetetlenek voltak. Tanúr úr ezután is hivatásának tekintette a foglalkozását, de ez mindig is egy kisebb törést jelentett az életében. Barok István kezei alól rengeteg, nem túlzás azt állítani, hogy több ezer tanítvány került, nagyon sokan ápoltak a tanulmányaik után is jó viszonyt a legendás testnevelővel. Volt olyan egykori tanítványa, aki az Egyesült Állomkba invitálta, ahol vendégül látta egykori testnevelő tanárát. Barok István mindig szívesen anekdotázott a régmúltról, számtalan nevelő célzatú történet is volt a tarsolyában. Humoros ember volt, aki ismerte tudta, mindenkihez volt egy vicces megjegyzése, persze egyáltalán nem bántó, csak nevelő célzattal.

Az örök szerelem azonban mindig is a kézilabda maradt számára, fiatalabb korában játékosként is pályára lépett, idősebb korára az edzői szakképesítést is megszerezte, az algyői kézilabda klub trénere is volt mintegy 2 évig. Barok Istvánról Bella Árpád is megemlékezett egy posztban, amelyben egy képet is kitett az NB II-es bajnokcsapatról, amelynek vezetőedzője volt. Talán kevesebben tudták róla, de Barok István a legmagasabb osztályban is edzősködött, ugyanis az NBI-es Szolnok csapatának volt egykoron trénere. Tanár úr a kézilabda pálya mellett érezte legjobban magát, még most is felsejlik az alakja, ahogy a mérkőzés lefújását követően mikrofonnal a kézben azonnal a pályára siet és már "forog" is az interjú, teszi fel a kérdéseket. Kedvenc csapata természetesen a Pick Szeged volt, amelynek terjedelmes történelmét kívülről fújta, nem lehetett egyetlen kérdéssel sem zavarba hozni. Nem csak kiváló sportújságíró, de sportriporter is volt. Barok István imádta a síelést, szinte minden évben több sítábort is szervezett, többek között azért, hogy átadja a tudását azoknak a diákoknak, akik még csak ismerkedtek a téli sportokkal. 

Barok István súlyos betegség után, 70. éves korában hunyt el. Legyen neked könnyű a föld Tan bá, köszönünk mindent.  

A Tanár úr közösségi oldalának utolsó bejegyzését változtatás nélkül közöljük: