A „legszögedibb szögedi” számára kíván emléktáblát állítani a Szeged-Csanádi Egyházmegye. A boldoggá avatás előtt álló néprajzkutató, művészettörténész Bálint Sándor emlékét az egykori szülőháza helyén álló társasház homlokzatára elhelyezett tábla őrzi majd a Pálfy utca 72. szám alatt. A 60x40-es mészkőtáblán a következő szöveg olvasható majd: „Ezen a helyen állt a szegedi népélet megörökítője, a „legszögedibb szögedi” Isten szolgája Bálint Sándor (1904-1980) szülőháza. Az emléktáblát május 10-én, a néprajtudós, művészettörténész halálának évfordulóján avathatják majd fel.

Bálint Sándor a szegénységében is kivételesen gazdag tárgyi és szellemi hagyományokkal rendelkező Szeged–Alsóvárosban született 1904. augusztus 1-jén. A Szegedi Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát. 1934-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki a szegedi egyetem Néprajzi Intézetében.

Felbecsülhetetlen értékű kutatásai mellett tanári munkássága is kiemelkedő volt, magánélete és pedagógusi léte elválaszthatatlanul összefonódtak. Pedagógiájában legfontosabbnak vallotta a jó erkölcsre, szép magyar beszédre, tisztességre, hazaszeretetre nevelés mellett a más vallások megértését. Az 1944-es német megszállás idején maga is mentette az üldözötteket. A szegény családok gyermekeinek tandíjába besegített, noha anyagi javakban ő maga is szűkölködött.

1945–1948 között bekapcsolódott az aktív politikai életbe, a Barankovics-féle Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője lett. 1951 és 1957 között megvonták tanítási engedélyét, ekkor tudományos kutatóként dolgozott. 1957-ben visszatérhetett az egyetemi katedrára, de 1965-ben egy mondvacsinált ürügyre hivatkozva kényszernyugdíjazták. Halálát baleset okozta: Budapesten egy autó elé lépett. A szegedi Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.