2020-ban négy gazdaságfejlesztési zóna alakult az országban, feladatuk az egyes területek fejlesztési keretének előkészítése és egy területi alapú fejlesztéspolitika megalapozása volt, konzultálva a helyi gazdasági és politikai szereplőkkel. A 2022-es választásokra elkészült a négy zóna fejlesztési munka-anyaga, az új kormány pedig ennek alapján folytatja a megkezdett munkát, sőt kibővíti azt, hiszen a regionális felosztásból eddig Pest megye és Budapest kimarad. A Dél-Alföldön előkészített projekteket Bányai Gábor veszi át.

B. G.: Így van, ugyanis 2021-ben a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központban mentették meg az életemet. Hosszú hónapokon át harcoltak értem az ott dolgozók, ezért, amíg csak élek, hálás leszek nekik. Többek között ez az oka annak, hogy Szegedet azóta még inkább a szívembe zártam. De nem mehetek el azonban amellett sem, hogy bár Bács-Kiskun megyében nőttem fel, már gyerekként sokat tartózkodtam a Tisza-parti városban, ami véleményem szerint a Dél-Alföld egyik legszebb városa. Tele van látnivalókkal és lehetőségekkel.

B. G.: A három megyének 14 választókerülete és 254 települése van, és a feladatomból adódóan, számomra mindegyik egyformán fontos. Mindegyiket meg kell próbálni egyforma lehetőségekből, a maga képességeihez és igényeihez mérten fejleszteni. Szeretném, ha a kevésbé szerencsés gazdasági és történelmi sorssal rendelkező kisvárosok és falvak felzárkóznának. Mindezt úgy szeretném elérni, hogy közben a megyeszékhelyek és a nagyobb városok se érezzék magukat háttérbe szorítva, hisz nem ugyanazon a pályán versenyeznek a forrásokért, mint a kistelepülések. Jelenleg 39 kiemelt projekt előkészítésén és megvalósításán dolgozunk. Ezek olyan projektek, amelyeket az elmúlt 2,5 évben a korábbi kormánybiztosok és országgyűlési képviselők előkészítettek, és amelyek régi vágyálmai a településeknek, egyházaknak, civil szervezeteknek, intézményeknek és vállalkozásoknak is. A legtöbb projektnek azonban nincs kiviteli terve, ezt most pótolni kell. A kormány tudja, hogy fontos beruházásokról van szó, amelyek mellett politikai együttműködés is zajlik, ezért támogatta ezeket az elképzeléseket. Minden önkormányzati pluszigény, amely túlmutat a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Pluszon, és a Magyar Falu programon is, az rajtunk, kormánybiztosságokon keresztül lesz előterjesztve a Kormány felé. Mi nem pályázatokat értékelünk, hanem azon dolgozunk, hogy az önkormányzatok, egyházak, intézmények, civil szervezetek és vállalkozások pályázatai beadhatóvá váljanak. Ezek a fejlesztések főként hazai forrásokból lesznek megvalósítva, de ahol lehet, ott az uniós forrásokat is igénybe vesszük. A 39 projekt közül több Csongrád-Csanád megyében lesz megvalósítva. Köztük a 47-es számú főút négysávosítása, amely már a tervezőasztalon van, de szintén érinti a megyét az M9-es autópálya megépítése, amit érdemes lesz összekapcsolni a 47-es úttal. Emellett mindenképp meg kell építeni a Szegedet-Moháccsal összekötő utat, valamint Szentesnél a 45-ös út autópályáig tartó szakaszát is fel kell újítanunk. Emellett folyamatban van a harmadik híd tervezése is.

B. G.: A Dél-Alföld adottságai kiválóak, minden, alapvető zöldség, gyümölcs, gabona és takarmány megtermelhető a földeken és a legtöbb településen állatok tenyésztésével is foglalkoznak. Napfényből hiány nincs, sőt már-már sok is, a csapadék azonban rendkívül kevés. Ezért a vízpótlás, azaz a csatornák és víztározók építése, az öntözőrendszerek telepítése mindenképp érinti majd az előttünk álló időszakban Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád, de Békés megyét is. Bár a lakosságnak ma már csak egy töredéke foglalkozik ebben a régióban mezőgazdasággal, ezért illúzió az Alföldön az agráriumra úgy tekinteni, mint meghatározó foglalkoztatási ágazatra. Ez az ágazat azonban egyelőre csak kiegészíti mind a három megyében az élelmiszeripart, a jármű és gépipart, az egészségügyet, az oktatást, a kutatást, vagy az építőipar területeit. Úgy, ahogyan a turizmus is. Éppen ezért nem titkolt célom az sem, hogy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark fenntartó alapítványát szeretném rávenni, hogy egy világszínvonalú fejlesztésen menjen keresztül, hogy még vonzóbbá váljon úgy a hazai, mint a külföldi turisták számára. Ahhoz azonban, hogy ezekben az ágazatokban változás, fejlődés jöjjön létre és ez a változás, fejlődés, hatással lehessen minden területre, szakemberekre van szükségünk. Szerencsénkre a szakemberek képzésében a régióban található egyetemeknek, főiskoláknak, technikumoknak köszönhetően volna kapacitásuk a képzésre, csak legyen minél több tanulni és dolgozni akaró fiatal.

B. G.: Alapvetően egy konzervatív gondolkodású, Istenfélő ember vagyok, és amióta az eszemet tudom, kötődöm ehhez az eszméhez. Ennek megfelelően szeretnék a választókerületemben tevékenykedni, eleget tenni és mindenkit egyaránt képviselni még akkor is, ha természetszerűleg vannak közöttük olyan polgárok, akik ellenzéki drukkerek. És talán a legjobb visszaigazolás arra, hogy ezt jól csinálom az nem más, mint, hogy az elmúlt közel két évtizedben mindig több szavazatot kaptam egyéni választókerületi jelöltként, mint az engem delegáló pártszövetség a listáján. Magyarán, az ellenzéki szavazók közül is sokan támogatnak.

B. G.: Ön mit gondol?

B. G.: Engem így neveltek. Már gyerekkoromban is mindenkinek előre köszöntem. Kíváncsi vagyok az emberek véleményére, érdekelnek az ötleteik, a meglátásaik, másként nem mennék semmire képviselőként. Szerintem ezt csak így lehet jól csinálni.

B. G.: Ez így van jól, harminc éve élek boldog házasságban a feleségemmel, a legfiatalabb gyermekem 9, a legidősebb pedig 29 éves. Hárman közülük már diplomával rendelkeznek, és hármójuk közül pedig akad olyan, aki már házas. Nem szoktam őket mutogatni, kapnak ők e nélkül is elég hideget, meleget.

B. G.: Számomra már maga a kifejezés is érdekes, hiszen nem sok akad belőle. Ha tehetném, akkor szabadidőmben aludnék végre egy nagyot. Sajnos a post-covid tünetek egyike esetemben ugyanis az, hogy nem tudom magam kipihenni, nem tudok normálisan aludni. Visszatérve azonban az eredeti kérdésre, a tanyánkon szeretném a legjobban eltölteni ezt a bizonyos szabadidőt. Bár az ott elvégezendő munkák éppen a post-covid okozta nehézségek miatt most sokkal körülményesebben mennek, sőt jó részüket el is kellett engednem, úgy, ahogyan a sportot is, amit mielőtt átestem volna a fertőzésen, napi szinten űztem. Úgyhogy most mindezek mellett/helyett olvasok, zenét hallgatok, illetve nagynéha kirándulok a családdal. Az egyik legkedvesebb hely, ahová bármikor szívesen megyek az Erdély.

B. G.: A tavalyi évben a koronavírus miatt nemcsak, hogy haldokoltam, hanem háromszor állt meg a szívem, mind a hármat túléltem az orvosaimnak, ápolóimnak köszönhetően. Közben tudom, hogy Isten valamiért végig velem volt, nem engedte el a kezemet. Ám volt egy negyedik, igazán megrendítő esetem is: amikor azt hitték, hogy már javulok, - ugyanis felébredtem a rettenetesen hosszú kómából - az öntudatom visszatérte után felismertem a helyzetem kilátástalanságát. Le voltam bénulva, a lélegeztetés miatt néma voltam, elképesztő fájdalmakat okozott a szinte teljes izomvesztés és a tucatnyi bennem lévő cső és szonda, valamint ezek együttese, mély depresszióval kiegészülve. Ezek azt eredményezték, hogy vágytam arra, hogy legyen vége a szenvedéseimnek, hogy meghalhassak, amire teljesen fel is készültem, hiszen akkor biztos voltam abban, hogy ezt nem élem már túl. Ekkor kértem a Teremtőt, hogy fejezzük be, vigyen haza és vigyázzon a családomra, mert én úgy éreztem, nekem egy jobb életre már nincs lehetőségem, azt meg csak nem akarhattam, hogy életem végéig ápolni es eltartani kelljen. Mivel ekkor béna és néma voltam, nem tudtam senkivel sem beszélni a lelki összeroppanásomról. Ez nagyon sok lélegeztetett emberrel meg szokott történni. Ekkor, ebben a kétségbeejtő állapotban találkoztam a Jóistennel. Gyakorlatilag testen kívüli élménynek mondják ezt a hozzáértők, de ez attól több volt, ugyanis volt szerencsém Vele beszélgetni is egy keveset. Ez pedig bizonyságot tett számomra arról, hogy létezik a világ Teremtője, elmondhatom, hogy nem ment nyugdíjba, nem fáradt el, láttam és éreztem, hogy mennyire szeret bennünket, embereket – ezek mind-mind olyan megtapasztalások voltak, amelyektől az életem azóta sokkal reménytelibb. Megértettem, hogy mit jelent az, hogy a megváltás és a kegyelem mindenkinek jár. Erőt ad ahhoz, hogy arra biztassam az embereket, higgyenek Istenben.

B. G.: Rendkívül szörnyű állapotban voltam, heteken keresztül csak a gépek tartottak életben. A koronavírus-járvány a lehető leggaládabb módon fogott ki rajtam. A sok-sok véletlennek köszönhetem azt is, hogy megúsztam a tüdő transzplantációt is. Le voltam bénulva, a szerveim nem úgy működtek, ahogyan kellett volna, hogy működjenek, iszonyatos fájdalmaim voltak, minek köszönhetően egy nagyon mély depresszió, és reménytelenség tört rám, ezért úgy döntöttem, hogy feladom. Zokogva imádkoztam a Jóistenhez, miután megbántam a bűneimet, és kértem, hogy szólítson magához. Ezt követően azonban semmi sem történt, sőt még rosszabb állapotba kerültem. Teljesen nyomorultnak éreztem magam, nem bírtam tovább a szenvedést, amikor egyik pillanatról a másikra egy gyönyörű, zöldellő helyen találtam magam, ahol boldogság, nyugalom, béke járta át a testem, a lelkem és a szellemem. Először azt gondoltam, hogy teljesült a kívánságom, Isten magához vett, ám egyszer csak meghallottam a Teremtőt, aki a nevemen szólított. Pontosan tudtam, hogy nem hallucinálok, hogy ez a valóság, pedig nem láttam, csak éreztem a jelenlétét. Először biztosított afelől, hogy mennyire szeretnek, - többes számot használva - majd jelezte, hogy a mennyei hely a számomra is elő van készítve, ott voltam egy “karnyújtásnyira” a kaputól, ahova be tudtam volna lépni, ha akarok, de dönthettem úgy is, hogy visszamegyek a meglévő életembe. Mind a két döntést jónak mondta, és ígéretet tett arra is, hogy ha Vele tartok, a családomra nagyon vigyázni fognak/fogunk együtt, immáron odafentről, továbbra is rendben és szeretve lesznek. Azt is jelezte, hogy ha a visszatérés mellett döntök, az egyáltalán nem lesz könnyű és bár akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mire gondol, ma már pontosan tudom, de ennek ellenére nem bánom. Tehát, én mentem volna, ezt ki is mondtam, de aztán egy hosszasnak tűnő beszélgetés végén arra kért, hogy térjek vissza, mert volna még feladatom, ha elfogadom. Szóval finoman “visszatoloncolt”, rávett, hogy maradjak. Tanúja, élő tanúja lehetek azóta a létezésének, és bizonyságot tehetek arról, hogy a kegyelem es a megváltás mindenkinek jár és egyedül Őt érdemes az életünk értelmének tartani, rátalálni!