März Tamás, olimpiai bajnok vízilabdázó, a Sportintézet nagykövete az egykori piarista öregdiák halála 110. évfordulóján rendezett ünnepségen elmondta, Gönczy Lajos már iskolás korában kitűnt ruganyosságával társai közül. Nagyon korán rátalált az atlétikára, a Szegedi Torna Egyletben kezdett el sportolni. A magasugrás mellett kipróbálta magát a helyből távolugrásban és a rúdugrásban is.

Tanulmányait Budapesten folytatta, és 1900-ban – csupán 19 évesen – már a BEAC sportolójaként utazott a párizsi olimpiára. A 17 sportolóból álló magyar delegáció öt érmet szerzett, ezek egyike volt Gönczy Lajos bronzérme, melyet 175 centiméteres eredménnyel nyert meg. Korát jóval megelőzve a korabeli ollózó technika helyett szemből nekifutva háttal ugrotta át a lécet – közölte März Tamás.

Sportpályafutása folytatva Gönczy Lajos eljutott a négy évvel később, St. Luisban megtartott olimpiára is, ahol magasugrásban negyedik helyezést ért el, helyből távolugrásban pedig ötödik lett – tudatta.

Murányi Gábor, az emléktábla állításában együttműködő Meritum Egyesület elnöke elmondta, Gönczy Lajos 1881. február 24-én született Szegeden. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten folytatott jogi tanulmányokat. Aktív sportpályafutásának befejezése után 1910-ben tért haza szülővárosába, ahol ügyvédként dolgozott. Az első világháború kitörése után behívták katonai szolgálatra. A szegedi 46. gyalogezred főhadnagyaként az olasz fronton halt hősi halált, miután 1915. december 4-én hajnalban egy akna telitalálata következtében ráomlott az a kaverna, amely menedéket nyújtott neki az olasz tüzérség támadása elől.

Halálának helye az olaszországi Doberdón, San Martino del Carso falu mellett, a Buca Carsica dolinában található, amire a helyszínen – az egyesület által állított - információs tábla is emlékeztet. A Visintini hadosztálytemetőben temették el.