Az úgynevezett Flamingó-ügyet 2018 márciusában kezdték el tárgyalni a Szegedi Törvényszéken, és az azóta eltelt időben a vádlottak mellett meghallgatták szinte az összes fontos tanút. Az eredeti szerződésben a legnagyobb tételt a játszótér építésére fordították volna, hiszen erre a célra 185 millió forint állt rendelkezésre, a Flamingó névre keresztelt szoftverre pedig 52 milliót állítottak be. Ennek a későbbiekben azért lett komoly jelentősége, mert a nyomozás során a DARFÜ-nél lefoglalt szerződésben már 154-83 millió volt az arány a Flamingó javára. A dokumentumot ellenjegyző ügyvéd egy korábbi tárgyaláson azt vallotta, hogy fogalma sem volt róla, hogy van egy ilyen változat is, ő csak az eredetit ismeri.

Az elsőrendű vádlott, valamint H. Gábor, másodrendű vádlott – aki a Flamingó nevű szoftvert fejlesztette – azt állítják, hogy a termék piaci értéke jóval nagyobb, mint ahogy a két kirendelt informatikai szakértő állította. Ők egy olyan 2014-ben lefoglalt forráskód alapján állítják ezt, amely nem egyezik meg az eredeti forráskóddal, amely állítólag időközben eltűnt. Már hónapok óta tart a szakértők és a fejlesztést végző H. Gábor között a vita arról, hogy ez a 2014-es változat mennyire fejleszthető tovább.

A vád szerint nem is volt teljesen önálló fejlesztés a szoftver, de H. Gábor másodrendű vádlott, a szoftverfejlesztést végző cég ügyvezetője a per folyamán végig azt állította, hogy egy eredeti fejlesztésről van, szó, amelynek forráskódja alkalmas arra, hogy olyan változtatásokat hajtsanak végre, melyek segítségével más területeken is alkalmazható a vadasparki sétára írott program. Ez nagyban meghatározza a szoftver értékét, ezért is folyt komoly vita a bíróság által felkért informatikai szakértők és a másodrendű vádlott között. A vita könnyen eldönthető lett volna, ha az eredeti forráskód rendelkezésre állna, így a vizsgálatokat későbbi mutációkon kellett lefolytatni.

A forráskód körüli vita folytatódott az idén január 21-én lefolytatott tárgyaláson, amikor H. Gábor azzal állt elő, hogy sikerült visszafejtenie a rendelkezésre álló, bűnjelként lefoglalt, CD-n tárolt adatokból az eredeti forráskódot, és ez alapján megállapítható, hogy ez a program sokkal többet tud, mint amennyit a felkért két informatikai szakértő megállapított.  

A bíró kérdésére, hogy ezzel a ténnyel miért csak most állt elő, H. Gábor annyit mondott, hogy utánaolvasott kicsit a dolgoknak, és néhány nap alatt eljutott ahhoz a forráskódhoz, amelyet a szakértők nem tudtak visszafejteni. Ekkor Gaudi Tibor bíró bejelentette, hogy 200 ezer forint bírságot szab ki a másodrendű vádlottra, mert joggal feltételezhető, hogy a bírósági eljárás megnyújtása érdekében állt elő azzal az állítással, amit már hónapokkal korábban is jelezhetett volna. A visszaállítás alapját képező CD lemez ugyanis H. Gábor rendelkezésére állt már jóval korábban is, de a forráskód visszafejtésének tényével csak akkor állt elő, amikor a bizonyítási eljárást már lezártnak tekintette a bíróság.

A május 27-i tárgyaláson aztán H. Gábor ismét további fejlesztésekről számolt be, és azt állította, hogy egy speciális program segítségével lényegében visszafejtette a forráskódot. Állítása szerint ezt tovább is tudta fejleszteni a kívánt irányokba, vagyis több nyelven kommunikált a program, újabb állatokkal bővítette az adattárat, és frissítette a GPS koordinátákat is.

A szakértők szerint ez lényegében hekkelés, és ez alapján nem állítható, hogy a 2014-es változat kereskedelmi értéke több lenne, mint az általuk korábban becsült 13 millió forint. A vádlottak védőügyvédei azonban új indítványokkal álltak elő, melyek lényege az, hogy H. Gábor személyesen mutassa meg az informatikai szakértőknek (akik online voltak jelen a tárgyaláson), hogy miként tudja a visszafejtett változatot fejleszteni. Azt is szeretnék, ha ezt a szoftvert kipróbálnák a helyszínen, vagyis a Szegedi Vadaspark területén is futtatnák.

Az ügyben eljáró bíró tanács az indítványokat néhány napon elbírálja, amelynek eredményéről írásban értesíti az érintetteket. Az új tárgyalási napot ezután tűzik ki.