G. A.: Kapu Tibor űrrepülésének, az Axiom-4 küldetés kilövésének többszöri elhalasztásának több technikai és biztonsági oka volt. Például folyékony oxigén szivárgást észleltek a Falcon 9 hordozórakétánál, valamint az egyik hajtómű vezérlőmechanizmusánál (aktuátorával) is hiba lépett fel. Ezek a hibák szigorú műszaki vizsgálatokat és korrekciókat igényeltek, ami késéseket okozott. A technikai problémák mellett, az időjárási viszonyok is rendre közbeszóltak: többször előfordult, hogy a fellövés napján a magas légköri szelek vagy a kedvezőtlen meteorológiai előrejelzések miatt kellett elhalasztani az indítást. Aztán az is előfordult, hogy az űrállomás, vagyis az ISS egyik modulján – a Zvezda nevű orosz egységen – is nyomásproblémákat észleltek. A szivárgásveszély miatt, további biztonsági vizsgálatokat kellett elvégezni, és csak a teljes biztonság megerősítése után engedélyezhették az új személyzet érkezését. Mindezek a tényezők együttesen eredményezték azt, hogy Kapu Tibor kilövése több alkalommal is elhalasztásra került, hiszen az űrutazások során az egyik legfontosabb tényező a személyzet épségének biztosítása

G. A.: Igen, mindhárom, a Szegedi Tudományegyetemhez kötődő kutatási projekt megvalósításra kerül a küldetés során. Kapu Tibor űrhajós mindhárom kísérletet magával vitte a Nemzetközi Űrállomásra. Ezek között szerepel az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék DNS-javítási mechanizmusokat vizsgáló, muslicákat felhasználó kísérlete, az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Orvosi Biológia Intézetének mikrobiom-vizsgálata, valamint egy tanulási képességeket elemző tesztsorozat is, ami az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Élettani Intézetének, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Műszaki Informatikai Tanszékének valamint az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Elméleti Egészségtudományi és Egészségügyi Menedzsment Tanszékének projektje. Ez óriási lehetőség mind az egyetem, mind a kutatók számára, hiszen a kutatási eredmények közvetlenül az űrből érkeznek majd vissza hozzánk, ami valljuk be nem mindennapi, még nekünk kutatóknak sem. Abban is biztos vagyok, hogy a minták visszaérkezése után azok elemzése, illetve az adatokból levont következtetések hosszú távon is alapot adnak további tudományos munkának, projekteknek.

G. A.: Projektünk középpontjában az áll, hogy megértsük, miként károsítja a világűrben tapasztalható kozmikus sugárzás az élőlények DNS-ét, és, hogy hogyan lehet ezt a károsodást hatékonyan kijavítani az űrben uralkodó körülmények között. Ehhez muslicákat (Drosophila melanogaster) küldünk az űrbe, amelyek, kissé viccesen fogalmazva, már tapasztaltabb űrutazók, hiszen az 1940-es évek vége óta rendszeresen járnak a világűrben, és számos küldetésben segítették a tudományos munkát. A mi kísérletünk abban különleges, hogy az eddigi, tudományos eredményekre támaszkodva kiválasztottunk DNS-javító enzimeket, ezeket a muslicákban kifejeztettjük, és most arra vagyunk kíváncsiak, hogy ezek az enzimek az űrbéli körülmények között valóban képesek-e hatékonyan ellensúlyozni a kozmikus sugárzás okozta genetikai károsodásokat. Egyszerűbben fogalmazva, azt vizsgáljuk, hogy hogyan lehet az élő szervezeteket, végső soron az embert megvédeni attól, hogy az űrben a sugárzás károsítsa a genetikai állományát és súlyos betegségekkel (például rák) terhelve térjen vissza a Földre. Ennek különösen a hosszútávú űrutazások során lesz jelentősége, hiszen a jelenlegi, viszonylag rövid idejű küldetések során ez nem jelent különösebb veszélyt, ráadásul a Föld mágneses mezeje még az űrállomáson is védi az űrhajósokat valamelyest a kozmikus sugárzástól, azonban egy Marsra történő utazás során már ez a védelem nem lesz jelen, ráadásul a Marsra való utazás több hónapig fog tartani.   Ha sikerrel járunk, az eredményeink hozzájárulhatnak az ilyen és ehhez hasonló, hosszabb űrutazások egészségügyi kockázatainak csökkentéséhez, sőt, akár már rövidtávon is segíthetnek a daganatterápiák során alkalmazott, sugárkezelések mellékhatásainak alaposabb megértésében, és erre alapozva, akár azok enyhítésében.

G. A.: A projekt kapcsán szoros, napi szintű kapcsolatot ápolunk a HUNOR - Magyar Űrhajós Program kutatás-fejlesztési osztályával, a földi ellenőrző kísérleteket folytató, amerikai laboratóriummal és a Kennedy Űrközponttal, ahol kollégánk, Sági Fruzsina személyesen koordinálta a muslicák tenyésztését és előkészítését a felbocsátásig. A kutatócsoport tagjai: Dr. Kiricsi Mónika, Dr. Huliák Ildikó, Dr. Bodai László, Veres Éva és Adamecz Dóra pedig Szegeden vesznek részt a kísérlet előkészítésében. Ők a földi ellenőrző kísérleteken, majd pedig a visszatérés után, az adatok elemzésében segítenek. Az űrből érkező mintákat a HUNOR-program kutatási szakértője, Dr. Schlégl Ádám fogadja és készíti elő a Magyarországra szállításhoz. Az adatok a HUNOR-programon keresztü jutnak el hozzánk, majd azokat a szegedi laboratóriumokban vizsgáljuk tovább. A kapcsolattartás folyamatos a HUNOR-program kutatás-fejlesztési osztálya és a szegedi kutatócsoportok között, rendszeres egyeztetések zajlanak. Hogyan hasznosítja majd az SZTE ezt a kutatást, illetve annak eredményét? Az eredmények több szinten is hasznosulnak. Egyrészt, tudományos publikációkban jelennek meg, amelyek jelentős új eredményeket szolgáltathatnak a DNS károsodást vizsgáló molekuláris biológiai kutatásokhoz és nem utolsó sorban hozzájárulnak az SZTE tudományos kiválóságának növeléséhez is. A kísérletek előkészületeiből, a kivitelezésből és a NASA-val történő kapcsolattartásból azonban olyan tudás is keletkezik, amely eddig elérhetetlen volt az SZTE-n. Az ebből az interakcióból származó tudás, beépülhet az egyetem oktatási anyagaiba, hozzájárulva a jövő kutatóinak ilyen, speciális igényt is kielégíteni képes képzéséhez. Másrészt, gyakorlati szempontból a DNS-javítási mechanizmusok jobb megértése segíthet, az új védelmi stratégiák kidolgozásában az űrhajósok számára, sőt, akár a földi sugárterhelés (például daganatterápia) során is alkalmazható lehet.

G. A.: Már részt venni is igen izgalmas egy ilyen projektben. Rengeteg kihívással és leküzdendő akadállyal szembesültünk eddig, de ezeket sikerrel oldottuk meg és őszintén bízunk benne, hogy a visszatérés után eredményesen zárhatjuk majd le ezt a projektet. Ez nemcsak az SZTE, hanem az egész magyar tudományos közösség számára elismerés lehetne. A DNS-javítási kutatásunk eredményei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövőben biztonságosabbá váljon az emberes űrutazás, és akár a földi egészségügy számára is új megoldásokat kínáljunk. Bízunk benne, hogy munkánk inspirációként szolgál majd a fiatalok számára is, hogy a tudományos pályát és a kutatói hivatást válasszák. A projekt sikeréhez nélkülözhetetlen volt a csapatmunka, ezért szeretnék ezúton is köszönetet mondani minden kollégámnak azért a kiváló munkáért, amit eddig letettek az asztalra.