A méheket kb. 9.000 éve háziasították, az emberek által épített mesterséges kaptárakban otthonra leltek ezek a csodálatos apró kis teremtmények. A begyűjtött mézet mind külsőleg, mint belsőleg alkalmazták. Mindemellett a méhviasz volt a másik olyan hasznos anyag, amelyből a korabeli ember a világításhoz szükséges gyertyát elő tudta állítani.

A bolygón élő növények megközelítőleg ⅔-át a méhek porozzák be, ám napjainkban a méhállomány csökkenése figyelhető meg, jórészt a helytelen vegyszerhasználat miatt.

Szerencsére a méhészek megfeszített munkával igyekeznek megóvni a legkülönbözőbb fajokat, ezáltal a bolygó ökoszisztémájáért is sokat tesznek. Egy méhcsalád, mely akár 70.000 tagot is számlálhat, rendkívül szervezett munkát végez nap mint nap. Egy kolóniában egyetlen királynő van, ami irányítja a folyamatokat, petéket rak, és akár 3 évet is élhet. A herék a hím méhek, párszáz példánnyal képviseltetik csak magukat, és feladatuk kizárólag a megtermékenyítés. Miután kötelességüknek eleget tettek, száműzik őket a családból.

A dolgozók - mind nőneműek - a méhcsalád legnagyobb számú tagjai. Feladatuk sokrétű ( pl. : takarítanak, lárvákat etetnek, őrt állnak a kaptár bejáratánál), és 40 napos életük folyamán a ranglétra különböző szintjeire léphetnek. Naponta akár 1500(!) méh is kibújhat az ú.n. álcákból, bár ugyanennyi akár el is pusztulhat.

A dolgozó méhek feladata a lárvák etetése életük első 3 napján, valamint az anyakirálynő élelemmel való ellátása. Itt érkeztünk el a méhpempővel való megismerkedéshez. Ez ugyanis nem más, mint a dolgozók garatmirigy váladéka. Az anyatejhez hasonlóan egy csodálatosan értékes anyag, amely egy fehérjékből, hormonszerű összetevőkből, zsírsavakból, különböző enzimekből és esszenciális aminosavakból álló, antibiotikus hatással rendelkező, fehéres, zselés állagú élelem. Az anya- és a munkásálca táplálékának nagy része a pempő, melyhez kis mézet is “kevernek” a dolgozó méhek, de összetétele más a két esetben. A munkás méhek “kicsinyei” egy bizonyos határnap után már virágport is fogyasztanak, és adagjuk mindig csak annyi, amennyi pontosan szükséges a fejlődésükhöz. Ezzel ellentétben az anyaálca bőségesen el van látva mindvégig, mérete is nagyobb.

Az, hogy melyik bábból fejlődik anya vagy munkás, egy nagyon összetett és sok feltételtől függő kérdés. Annyi bizonyos, hogy a méhpempőnek is szerepe van benne, összetétele is aszerint változik, ahogy az álcában megbújó méh igényli. Feltehetőleg egy bonyolult kölcsönhatás húzódik a háttérben.

Megismerve tehát ezt a változatos, felbecsülhetetlen értékű, gyógyhatású tápanyagot, be kell látnunk, hogy nem véletlenül ismert világszinten csak royal jelly-ként, avagy a királyok eledeleként a méhpempő, amely tiszta formában a Mannavita oldaláról is beszerezhető.