A kormányfő a koszorúzás előtt felidézte, 68 éve végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált és többeket a Kozma utcai gyűjtőfogházban, illetve 37 éve volt Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése.

"Erre a napra, ezekre a napokra emlékezünk most itt az Új köztemető 301-es parcellájában ide temették el az áldozatokat" - mondta Magyar Péter.

A gyűjtőfogházban "elföldelt" mártírokat 1961 februárjában exhumálták és vitték a 301-es parcellába, "jeltelen sírokba, fejjel lefelé, kátránypapírba csomagolva, összedrótozott lábakkal és kezekkel temették el, nem a saját nevükön, hanem fedőneveken" - emlékezett a kormányfő.

Először Maléter Pál ezredes, később vezérőrnagy, kivégzett honvédelmi miniszter sírjánál helyzeték el az emlékezés virágait. Utána a 18. születésnapja után néhány nappal kivégzett Mansfeld Péter, a forradalom leverése után koncepciós perben halálra ítélt és kivégzett orvostanhallgató Tóth Ilona, majd az 1958-ban ugyancsak koholt vádakkal elítélt és kivégzett klasszika-filológia tanár, történelemtanár Brusznyai Árpád sírjánál emlékeztek. Végül Nagy Imre mártírhalált halt miniszterelnök sírján helyeztek el koszorút és virágokat az emlékező kormánytagok.

Június 16. az 56-os vértanúk emléknapja, amikor az 1956-os miniszterelnök Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc után törvénysértő perben halálra ítélt Nagy Imrét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án végezték ki. A mártírokat az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józseffel, Nagy Imre titkárságvezetőjével és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézával, a Nagy Imre-kormány államminiszterével együtt 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában; az újratemetés, a koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt.

1989. június 16-án, a nemzeti gyász és megemlékezés napján a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót. A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól, a szónokok - Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor - Nagy Imre harcostársai és a koncepciós perek túlélőinek nevében is beszéltek. Az ünnepélyes újratemetést a 301-es parcellában tartották, a családtagok, a harcostársak és a barátok koszorúinak elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát. A síroknál a családok által felkért szónokok mondtak búcsúbeszédet, végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak és megáldották a 301-es parcellát.

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án - azon a napon, amikor Kádár János, az állampárt első embere meghalt - a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket posztumusz, bűncselekmény hiányában felmentette.