Alábbi interjúnkból az is kiderül, hogy lemondásának gondolata már az év elején megfogant a fejében, de a járványhelyzet miatt úgy érezte, a legnehezebb időkben nem hagyhatja el a fedélzetet.

N. I.: Igen, bár nem kell hozzá sokat gondolkodnom, hiszen 7 helyen dolgoztam eddig. Engem mindig a feladatok találtak meg, én pedig az inspiráló kihívásokat láttam az új megbízatásokban. Közös ezekben a munkahelyekben az, hogy elvégeztem a kitűzött feladatokat, a tulajdonosok pedig elégedettek voltak a munkámmal. Kivétel talán a Délvilág című újság kiadója volt, ahol egy nehéz helyzetbe jutott magyar tulajdonú cégnél többnyire a válságkezeléssel kellett foglalkoznom.

N. I.: Érdekes, a fiam is ezt kérdezte a minap tőlem, és akkor is sokat hezitáltam a válaszon. Mivel különböző területeken töltöttem be vezetői feladatokat, mindenhol más vonzott. A Royal Hotel élén eltöltött időben például az ott dolgozó közösség és az oda látogató vendégek egyaránt vidámságot, változatosságot csempésztek a mindennapjaimba. Vendégünk volt többek között Göncz Árpád köztársasági elnök, valamint Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori első embere. Göncz elnök úrral kifejezetten baráti volt a viszonyom, egyszer például megajándékoztam egy Somodi-féle chardonnay-vel, mire azt mondta, hogy fogyasszuk el közösen.

N. I.: Ezeknél a cégeknél egészen más a kihívás, mint a magánszektorban, itt a városi közösséget szolgáljuk, a munkánk eredményeként pedig sok ember életét tehetjük könnyebbé. Így például, amikor az IKV élén álltam 2002 és 2010 között, állami és önkormányzati forrásból akkor 19 ezer panel lakás kapott új szigetelést, vagyis az összes panel közel kétharmadát sikerült energiatakarékosabbá alakítanunk, ami komoly megtakarítást jelent az érintett háztartásoknál.

N. I.: 25 éves korom óta dolgozom vezető beosztásokban. Én hiszek abban, hogy a munkahelyi közösségekben minden ember egyformán fontos. Amikor például az IKV élére kerültem, bejelentettem a vezetőségnél, hogy szeretnék egy dolgozói értekezletet tartani. Kérdezték, hogy kiket hívjanak? Azt mondtam, mindenkit, vagyis a kukákat ürítő munkásoktól a karbantartókon át a középvezetőkig. Az értekezleten aztán elmondtam, hogy mindenki munkája egyformán fontos a cégnél, mert minden fogaskerékre szükség van ahhoz, hogy a gépezet működjön. Az ajtóm ezért mindenki előtt nyitva állt, és ha valakinek volt valami javaslata, nyugodtan elmondhatta nekem attól függetlenül, hogy milyen munkakörben, milyen beosztásban dolgozott a cégnél.

N. I.: A jó tábornok nem azt mondja, hogy előre, hanem, hogy utánam! Hatalmas a felelősség egy ilyen cégnél. Mindig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy ha valaki eljön egy városi rendezvényre, az legyen lenyűgözve, és ha máshonnan érkezett, vigye el Szeged jó hírét messzire. És ez elsősorban attól függött, hogyan érezte magát egy dunántúli vagy egy német turista a borfesztiválon, hogy mennyire tartotta kulturáltnak a karácsonyi vásárt. De kivittük az utcára a zenét és a képzőművészetet a Szeged ART rendezvénysorozat segítségével, amit az egyik legfontosabb örökségemnek tartok. De azt hozzá kell tennem, hogy mindehhez nekem nagyon jó csapatom volt.

N. I.: Igen, de ez nem egy váratlanul meghozott döntés volt. Már az év elején úgy éreztem, hogy más kihívások érdekelnek. Ekkor jött a koronavírus-járvány, ezért kötelességemnek éreztem, hogy a nehéz időkben ne hagyjam cserben a céget, amelynek komoly kihívásokkal kellett szembe néznie. A nyár végén aztán elérkezettnek láttam az időt arra, hogy meglépjem azt, amit már korábban elhatároztam.

WR: Október elejétől távozott Szegedi Városkép és Piac Kft. éléről, úgyhogy gondolom, már körvonalazódott, hogy miként folytatja a karrierjét.

N. I: Engem mindig megtaláltak a feladatok, úgyhogy szerintem ez most se lesz másként. Úgy érzem, hogy a magánszektorban találok még olyan kihívásokat, melyek inspirálnak, de konkrét feladatokról még nem tudok beszámolni.

N. I.:Mivel annyira a munkámmal voltam elfoglalva, hogy bakancslistát se nagyon tudtam készíteni, így nincs olyan hobbim, ami most nagyon vonzana. Közösségi ember vagyok, ezért nagyon szeretek társaságban lenni a barátaimmal, a családommal. Fontos szerepet játszik továbbra is az életemben a Szeged Első Lions Club, melynek alapító alelnöke vagyok, és voltam a szervezet országos kormányzója is. Jövőre leszünk 20 évesek, az évfordulóra pedig nagyon készülünk.

N. I: Igen, 5 hónapos az unokám, de mivel a lányomék Franciaországban élnek, sajnos ritkán látom őket. Bálint fiam is rendkívül elfoglalt, ő produkciók menedzselésére szakosodott, úgyhogy nem esett messze az alma a fájától. Most úgy gondolom, hogy több időm lesz a családomra és a barátaimra, és talán többet is utazhatok, és nem feltétlenül munkaügyekben.