Magyar Péter kiemelte, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Illyés Gyula, Tamási Áron, Mensáros László és megannyi író, színész, zenész, énekes, festő "egy percig sem haboztak", amikor a hazájuk volt a tét: szavaltak, írtak, szerveztek, felelősséget, sőt később sokszor súlyos börtönbüntetést is vállaltak.

A szabad Magyarország ügyéért együtt küzdöttek a művészek a munkásokkal, az egyetemistákkal és a tanárokkal - mutatott rá a miniszterelnök, úgy fogalmazva, "a közös akarat azon a 70 évvel ezelőtti október 23-ai estén még az elzárt színházak falain is áttört".

A művészet "a legnehezebb pillanatokban is segített megértenünk és elmondanunk a magyar történelem során, hogy kik vagyunk" - fogalmazott Magyar Péter Beethoven Egmont nyitányáról szólva, amely - mint mondta - "néhány óra, néhány nap alatt a budapesti forradalom szívverésévé" vált.

Ez a mű is megmutatja, hogyan válhat a kultúra közös erővé - jelentette ki.

Majd úgy folytatta, a magyarok akkor még nem tudhatták, mennyire a saját sorsukról is szól ez a zene, ma azonban "már tudjuk, milyen árat fizettek azok, akik kiálltak a szabadságért, akik kiálltak hazájukért, és tudjuk azt is, hogy az ügyük túlélte a diktatúrát".

A miniszterelnök felidézte, hogy október 23-án az Erkel Színházban a zenekar tagjai addig nem voltak hajlandók elkezdeni az előadást, amíg el nem játszhatják a Himnuszt, így a karmester intésére nem Verdi zenéje csendült fel, hanem a magyar himnusz, amelyet a nézők egy emberként énekeltek végig. A Himnusz elhangzásával a kultúra és a szabadságvágy azon az estén végleg elválaszthatatlanná vált - mutatott rá.

A gálaest zenés darabjai segítenek megérteni egymást, megmutatják, hogy mit jelent ragaszkodni a hazához, mit jelent elveszíteni az otthont és mit jelent idegenben újrakezdeni az életet - vélekedett Magyar Péter, aki szerint ezeket a kérdéseket megannyi európai ország polgárai ismerik a történelemből és a magyar forradalom leverése után sokan tettekkel is kifejezték ezt a megértést. Befogadták a menekülő magyarokat, családoknak adtak otthont, gyerekeknek iskolát, fiataloknak lehetőséget a tanulásra, amiért a magyar nemzet nevében köszönetet mondott a kormányfő.

A miniszterelnök szerint azok a fiatalok, akik 70 éve kiálltak a hazájukért, szerettek élni, voltak terveik, szerelmeik, barátaik, tanulni, dolgozni, családot alapítani szerettek volna egy szabad országban. 1956 hőseié a dicsőség, hogy ma békében, szabadon, egymás társaságában hallgathatják az előadást, és "soha ne felejtsük el, hogy ezt a lehetőséget a gyermekeinknek és az unokáinknak is tovább kell adnunk, ezért miénk mostantól a felelősség"

- fűzte hozzá.

Az ünnepi műsoron felcsendült egyebek mellett Verdi Nabucco című operájából a Rabszolgák kórusa, Dvořák Újvilág-szimfóniája, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról, Reményik Sándor Öröktűz című verse, valamint zongorán játszott Schiff András.