Az ügy előzménye, hogy 265 millió forintból - közte 165 millió forintnyi uniós forrásból - épített játszóteret a Szegedi Vadasparkban V. Rezső, egy kormánypárthoz közel álló, korábban több trafikos koncessziót elnyerő szegedi vállalkozó cége. Ménesi Imre, helyi MSZP-s képviselő feljelentést tett az ügyészségnél és az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF), és sok más hasonló üggyel ellentétben, ebben az esetben a hazai nyomozás, majd a vádemelés sem maradt el. Az úgynevezett Flamingó-ügyet 2018 márciusában kezdték el tárgyalni a Szegedi Törvényszéken, és az azóta eltelt időben a vádlottak mellett meghallgatták szinte az összes fontos tanút.

Az unós támogatást elnyerő Titán Project’s House Kft. ügyvezető-tulajdonosa V. Rezső jó kapcsolatokat ápolt azzal a férfival, aki a Fidesz helyi elnöke volt akkoriban. A Titán Project’s House tehát komoly politikai támogatást tudhatott maga mögött, amikor a játszótér és az interaktív látogató-tájékoztató rendszer kialakítását kezdték tervezni. A cég vezetője a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséghez nyújtotta be pályázatát, a támogatási szerződést pedig 2013. január 18-án írták alá.

Az 500 négyzetméteren elterülő létesítmény beruházása viszonylag gyorsan megvalósult, amelyet ugyanennek az évnek a nyarán át is adtak. A 265 milliós összköltségből a kivitelező Titán Project’s House Kft. felépített egy fajátékokból álló játszóteret, 50 tablet beszerzésével és egy szoftver fejlesztésével pedig egy interaktív állatkerti séta lehetőségét is biztosította a látogatók számára, akiknek a tabletekért 400 forint bérleti díjat, a játszótér használatáért pedig gyerekenként további 400 forintot kell fizetni.

Az eredeti szerződésben a legnagyobb tételt a játszótér építésére fordították volna, hiszen erre a célra 185 millió forint állt rendelkezésre, a Flamingó névre keresztelt szoftverre pedig 52 milliót állítottak be. Ennek a későbbiekben azért lett komoly jelentősége, mert a nyomozás során a DARFÜ-nél lefoglalt szerződésben már 154-83 millió volt az arány a Flamingó javára. A dokumentumot ellenjegyző ügyvéd egy korábbi tárgyaláson azt vallotta, hogy fogalma sem volt róla, hogy van egy ilyen változat is, ő csak az eredetit ismeri. Amikor a bíró a vádlottakat arról faggatta, hogyan történhetett meg, hogy milliós tételek cserélődtek fel, akkor V. Rezső egyértelmű célzást tett arra, hogy szerinte az ügynökségnél manipuláltak a számokkal. „Én azt nem tudom, hogy mit barkácsoltak a DARFÜ-nél”- mondta. Hogy teljes iratcsere történt-e, vagy csak azokat az oldalakat írták át, melyeken a kérdéses számok szerepeltek, senki sem tudta megmondani. Tény, hogy a szoftverre fordított hatalmas összeg indokolatlansága vagy indokoltsága körül zajlott a későbbiekben érzelmektől sem mentes vita a vádlottak, és a bíróság által kirendelt informatikai szakemberek között.

A vád szerint nem is volt teljesen önálló fejlesztés a szoftver, de H. Gábor másodrendű vádlott, a szoftverfejlesztést végző cég ügyvezetője a per folyamán végig azt állította, hogy egy eredeti fejlesztésről van, szó, amelynek forráskódja alkalmas arra, hogy olyan változtatásokat hajtsanak végre, melyek segítségével más területeken is alkalmazható a vadasparki sétára írott program. Ez nagyban meghatározza a szoftver értékét, ezért is folyt komoly vita a bíróság által felkért informatikai szakértők és a másodrendű vádlott között.

A vita könnyen eldönthető lett volna, ha az eredeti forráskód rendelkezésre állna, de ez eltűnt, a vizsgálatokat ezért későbbi mutációkon kellett lefolytatni. Ez a vita folytatódott a január 21-i tárgyalási napon, amikor H. Gábor azzal állt elő, hogy sikerült visszafejtenie a rendelkezésre álló, bűnjelként lefoglalt, CD-n tárolt adatokból az eredeti forráskódot, és ez alapján megállapítható, hogy ez a program sokkal többet tud, mint amennyit Fülöp Tamás és Hornyák Olivér informatikai szakértők megállapítottak. A bíró kérdésére, hogy ezzel a ténnyel miért csak most állt elő, H. Gábor annyit mondott, hogy utánaolvasott kicsit a dolgoknak, és néhány nap alatt eljutott ahhoz a forráskódhoz, amelyet a szakértők nem tudtak visszafejteni.

Ekkor Gaudi Tibor szünetet rendelt el, majd ezt követően bejelentette, hogy 200 ezer forint bírságot szab ki a másodrendű vádlottra, mert joggal feltételezhető, hogy a bírósági eljárás megnyújtása érdekében állt elő azzal az állítással, amit már hónapokkal korábban is jelezhetett volna. A visszaállítás alapját képező CD lemez ugyanis H. Gábor rendelkezésére állt már jóval korábban is, de a forráskód visszafejtésének tényével csak akkor állt elő, amikor a bizonyítási eljárást már lezártnak tekintette a bíróság. Ugyanakkor 5 napot kapott arra a másodrendű vádlott, hogy dokumentálja az állításait, hogy azt el tudják juttatni a két informatikai szakértőnek. Amikor Fülöp Tamás és Hornyák Olivér át tudják majd tanulmányozni ezt a leírást, ők is megteszik az észrevételeiket, és ezután lesz értelme újra tárgyalást tartani az ügyben. Így több mint egy hónappal megnyúlik a tárgyalás, aminek költségeit a vélhetőleg szándékos időhúzás miatt H. Gáborra terhelte most bírság formájában a bíróság. A következő tárgyalás tehát valamikor március elején várható.